„Tényleg rosszul eshetett Lázárnak a Csányi-féle szűkkörű sajtóbeszélgetés. Nem is az, amit mondott a bankvezér, hanem az a szűkölő kacaj, amit a meghívott újságírók hallattak a trafikos utalás után. Az ilyen típusú embert, mint a Lázár lehet utálni, emlegetni a felmenőit, isteníteni vagy félni tőle (valószínűleg ezt szereti a legjobban), de kiröhögni nem lehet. Azt már nem! Lázár azt is hozzátette mellékesen: szükség esetén az Országgyűlésben tájékoztatja képviselőtársait a mentelmi jogával kapcsolatos döntéséről. Faja! Szóval azt is leméred közben, hogy a saját frakciódban ki mennyire lekötelezettje a Csányinak. Mert hogy vannak ilyenek, az biztos. És készülni kell a posztviktori időkre. Tudni kell, ki hová tartozik.
Ügyes politikus a Lázár János. A saját szempontjából jó ellenfelet választott. Ebből a háborúból, mármint ami a nyilvánosság előtt zajlik Csányival, szerintem nem tud rosszul kijönni. Nem hiába növesztett szakállt. Ha csatába mész, ki is kell nézned valahogy. Csak így vesznek komolyan. Nekünk pedig komolyan el kell játszani a gondolattal: ebből a figurából egyszer az ország miniszterelnöke lehet.”