Táncórák felső tízezernek

„Itt hamarosan hetedhét országra szóló lakodalmat tartanak, a fülkeforradalom utáni új Magyarország legfontosabb társadalmi eseményét, amelyen mindenki ott lesz, aki számít, és nullára lesz leírva az, akit nem hívnak meg. Hogy a lakodalom teljességgel magánügy, azt én készséggel aláírnám, csak épp az egyik örömszülő, a miniszterelnök tartotta fontosnak bulvárinterjút adni az esküvői részletekről, egészen odáig menve, hogy ő a maga részéről nem fog se főzni, se a meghatottságtól szipogni, lesz ott elég asszony.

Azt hallani azonban, hogy visszafogott lakodalom készül, ötszáznál is kevesebb vendéggel, s nem is a lányos háznál, hanem a vőlegény szüleinek a birtokán. Emlékeztetnénk arra, hogy egy lakodalomnak meg kell adni a módját, ezt a köznép el is várja a haza legkiválóbbjaitól, derék, magyar uraktól, hogy most csak a vőlegénynél és testvéreinél maradjunk: a Közgép igazgatósági tagjánál, a fejlesztési minisztérium energetikai tanácsadójánál, illetve az állami földbérleti pályázat egyik nyertesénél, tehát a formálódó ifjú magyar nemességnél.

Nyilvánvaló, hogy ilyen miliőbe még miniszterelnök-helyettesként sem lehet csak úgy lóháton beugratni, mint valami elcsatolt erdélyi magyar városba, itt reprezentálni kell majd, hogy tudunk viselkedni, nem húzunk Videoton-csíkos inget kurtamenténk alá, nem tömjük teli díszmagyarunk zsebét szotyolával.”