Szkafander nélkül

„- Azért egy kis diktatúrát kiálthatott volna. Illik.

- A diktatúrát kiáltók dühét sem szabad elbagatellizálni.  Sok mindenben igazuk van, de a mai helyzetet nem innen szeretném szemlélni. Nagyon sok bajom van azzal, ami most van, de legalább ennyi bajom lett azzal, hogy másoknak mi a baja vele. Borzasztóan zavar intellektuálisan, hogy ha odaállok azok mellé, akiknek bajuk van Orbánnal, akkor már megint nem azok között vagyok, akikkel egyetértek. (…)

- No de hogy lesz így jövőre kormányváltás?

- Azért izguljanak csak. Bár lehet, hogy egy ifjú demokráciának nem a négyéves ciklusok állnak jól. Amerikában is gyakrabban áll elő, hogy két elnöki ciklus van, mint hogy egy. Akkor sincs tragédia, ha nyolcévente van váltás. Tragédia akkor van, ha olyanok váltják egymást, akik alkalmatlanok és tehetetlenek. A Bajnai-Mesterházy-kérdés is csak akkor lesz érdekes, ha látszik már rajtuk, hogy tényleg nagyon akarják. Persze érthető, hogy nem látszik. Viktorral nem szemből kell harcolni. Lenyom, lábra megy. Szemből erősebb.

- Gyurcsány bebizonyította, hogy nem feltétlenül.

És milyen remekül járt az ország, ugye? Amikor Orbánt legyőzik, vérfarkassá változik, én meg nagyon unom, hogy az országomon vérfarkasok uralkodnak.”

(Részletek a Heti Válaszban megjelent Hajós András-interjúból)