„Az elprivatizált, élősködő magyar állam legnyilvánvalóbb társadalmi hatásait az elszegényedésben, a jó renddel kapcsolatos kiábrándultságban és a teljes erkölcsvesztésben jelölném meg. Amikor az elkövetkezőkben a konzervatív forradalom szükségességéről beszélek, abból indulok ki, hogy az úgynevezett baloldal képtelen volt és lenne megtalálni az országban annyira nélkülözött rendet (nem rendőri értelemben, hanem produktív egyensúlyként). A rendszerváltó baloldal korrupcióban született és rossz kompromisszumok nyomán lelte a halálát, esélye sem volt arra, hogy tartást és erkölcsi kódexet adjon az országnak, ma pedig a válsága mélyebb mint valaha, hiszen egy lator kormányzással szemben is képtelen alternatívát nyújtani. Míg a rendszerváltás utáni baloldalunk a történelmünk egyik legköltségesebb politikai esküvőjének, addig a jobboldalunk a legköltségesebb összeesküvésének a kódneve. A konzervativizmus eközben veszteség nélkül vészelte át az időszakot, de ehhez az utóbbi 13-15 évben tetszhalottnak kellett lennie. (...)
Amikor konzervatív forradalomról beszélek, a mentalitás forradalmáról, az egyszerre pre- és posztmodern politikai közösségünk radikális újraalkotásáról beszélek: a kisiklott modernizáció eljuttatásáról az erkölcsi életünk és a társadalom legmélyebb és legelzártabb bugyraiba: a gondolkodási rendszerünkbe. Amíg a modernizáció erkölcsi rendje nem alakul ki Magyarországon, addig a legsúlyosabb hatalmi góc –– az állam –– által elvárt erkölcsi nívón fogunk élni és érezni –– ami momentán a teljes társadalmi szétesést előlegezi meg. Ezért is van, hogy a konzervatív forradalom nem mehet végbe az etatista gondolkodás, az élősködő állam és a lator kormányzás jelenlegi pozíciója mellett. Mivel az állami hatékonyság evolúciója a jelenlegi kulturális környezetben hiú remény, az államot mint a legfontosabb rendszeralkotó tényezőt, és ennek következtében a politikai gondolkodás legbefolyásosabb tényezőjét forradalmi módon kell átértékelni és átszabni, majd az államot mint "rendszergazdát" a kultúra ellenében kell elkezdeni üzemeltetni. (Amiben egyébként semmi új nincs: ez minden társadalomban megtörténik egyszer s másszor, csak a rendszer eszközeiben és céljaiban, valamint a végrehajtásban vannak eltérések.)
Az államnak ki kell vonulnia a társadalom nagy részének életéből, és be kell vonulnia a kisebbik rész, a legelesettebb rétegek életébe (ma, amikor az állam jövedelem- és vagyonszivattyúként működik, pont fordítva áll a dolog).”