„Olyan lezser könnyedséggel azonosítja az író az országot (10 millió lakos) Budapest elit részével (felső 10 000 lakos), hogy öröm nézni. Egyenesen odáig megy, hogy »a Szimpla Kert meg az A38, meg pár jó étterem« kötnek minket Európához, és ebben semmi furcsát, vagy kivetnivalót nem talál. Belemegy abba, hogy ezen helyek fejlesztése kardinális gazdasági kérdés, és nagyon fontos, hogy a sok gazdag turista ezeken a helyeken költse el a pénzét, mert abból lesz nekünk jó kis nemzeti (vagy nem nemzeti, ízlés szerint) gazdaságunk. Leszögezi és kinyilvánítja, hogy »egy normális ország örül, ha életre kap és fejlődik a fővárosa«, és a diskurzus másik oldalára a töcskölődő (kiemelten fideszes) politikusokat és kiszámíthatatlan vállalkozási környezetet teremtő döntéshozókat meg a hangzavar miatt panaszkodó néniket állítja. Az ország problémáira (csökkenő reálbérek, recesszív gazdaság) a főváros szolgáltatásainak felturbózott exportja a megoldás. Teremnek majd munkahelyek, lesz pénz meg boldogság. »Csak békén kell hagyni.«
Dudás Gergely agykerítései, amelyet cikkén keresztül az olvasókra örökít, elzárja a (köz)gondolkodástól a következőket: a pesti kávéházi élet és a színházi gasztroszcéna nem Országos Főnemzeti Közérdekű Intézmény, hanem rétegigény, elitigény. Nem csak azon egyértelmű okból, hogy csak kiváltságos kevesek veszik ezeket igénybe, hanem azért is, mert teljes bullshit az, hogy ebből a teremtődő munkahelyeken vagy idelátogató kűfődiek pénzén keresztül az »átlagpolgár« is profitál. Ki magyarázná meg a BAZ-megyeinek, a dél-hevesinek, a dél-baranyainak vagy bármely leszakadó falunak, kistérségnek, megyének (lassan régiónak), hogy neki aztán nemzetgazdaságilag kurva jó lesz, ha Jack vagy Hans idejön csapatni a Szimplába és ráadásul a barátait is elhozza legközelebb? A Dudás által »nem normálisnak« megjelölt országot az árokban hagyta a fővárosa, baszik ténylegesen foglalkozni a problémáival. Mutatja ezt gyönyörűen az, hogy Dudásnál nem az a gond, hogy Budapesten kívül lényegesen nehezebb munkahelyet találni, átlagban rosszabbul élnek az emberek (kevesebb hús jut az asztalra, ritkábban mehetnek el nyaralni, kevesebb jármű, mobiltelefon és bér jut egy emberre, ésatöbbi, ésatöbbi), nem az a gond, hogy a közpénzek újraelosztásánál a közép-magyarországi régió és főleg Budapest toronymagasan vezet a leszakadók rovására (ennyit a pénzt behozó turisták országos hasznáról), még az sem a gond, hogy még a megyeszékhelyek és nagyobb városok sincsenek sehol »élet és fejlődés« terén, se színház, se gasztroszcéna, se kávéház nincs, vagy ami van, az az utolsókat rúgja (pedig ez azért közelebb lehetne a belvárosi arcokhoz), nem, ez mind a fehér képernyő a sorok között, mert az ország problémáit a Fogasház meg az A38 nyögik. Mert a gördülékeny romkocsma és hajószórakozóhely, az mindenképpen kell nekünk, magyaroknak.”