„Ostoba” Európa

„Őnagysága szavain túl ugyanilyen jellemző volt a szintén haragos Szájer-fölszólalás. A Tavares-jelentést nem véletlenül hozta párhuzamba a sztálini perekkel, amelyekben ugye a vádlottak szerinte humanista kegyből szabadabban szólhattak, mint most odakinn Strasbourg-ban a képviselők. Daniel Cohn-Bendit maga sem tartozik minden esetben a higgadt szónokok közé, de abban igaza volt, amikor az őt is visszautasító elnöki szavakban megjegyezte, Martin Schulz nem vette kellően észre, hogy Orbán csakugyan a Magyarországot korábban megszálló Moszkvával azonosította az uniót. Nekünk azért nem föltűnő ez, mert vádbeszédként sokszor hallhattuk már. A magyarázat erre a fölfogásra abban van, és ez a lényege a budapesti kormánytöbbség múlt pénteki konok, az Orbán-beszéd hangnemét ismétlő elutasító határozatának is, hogy a Fidesz-KDNP demokráciafölfogása alapvetően különbözik az unió eszmerendszerétől. 

Aligha túlzott gesztus visszadobni a labdát. Ahogyan a korabeli Moszkva csakis egyetlen szocialista fogalmat ismert és tűrt el, ugyanúgy Orbánék is kizárólag az ő gyakorlatukat vallják egyedül üdvözítőnek. A kétharmad, amely tudjuk nagyon jól, soha nem volt a választók kétharmada, csupán mandátum elosztási módszer, szerintük mindenre följogosítja őket. Kényszerítő alaptörvény alkalmazására, és ha menetközben ezt nem vélik eléggé kielégítőnek, szeszély szerint módosítható, átrajzolhatók a választási határok, fölösleges példákat sorolni, ismerjük őket. Elfogultság volna az Unió minden tagállamát, sőt a közösség egészét úgy, ahogyan működik, mintademokráciának tekinteni, (ahogyan legutóbb Hollande francia szocialista elnök kormányából kipenderítette bíráló miniszterét, eléggé taszító példa), de a közösség egészét igenis a demokrácia eszménye vezeti. Ez az egyetlen szándéka a Tavares-jelentésnek, és a róla elfogadott többségi határozatnak. Eléggé kiábrándító, ahogyan a honi kétharmad csökönyösen erőszakos alkalmazói most szófacsaró ügyeskedéssel rejtegetik, hogy elvbarátaik közül eléggé meggyőzően sokan ugyanezt a demokrácia fölfogást követik. Köztük a hamarosan a választók elé lépő Merkel kancellár is, akinek igazán nincs szüksége hamis jelszavakra, éppen demokratikus meggyőződése miatt nézhet bizalommal az erőpróba elé.”