„Ahogy sorjáznak a hírekben - persze nem az állami médiában - a beszámolók az újabb és újabb mutyikról, felvetődik a kérdés, hogy hogyan élik meg ezt a Fidesz támogatói? Nyilván nem egységesen. Egyesek mindent automatikusan elfogadnak, amit a párt és a kormány csinál, sőt meg is tudják magyarázni, hogy ez az egyetlen helyes út, és végre van, aki meg is meri lépni. Mások azonban úgy gondolják, hogy - bár az irány alapvetően jó, és megnyugtató, hogy ilyen kormánya van az országnak - ez a Közgép, ez a földügy, ez a trafikügy már necces, és hát a takarékok körül is lehet probléma, nem most, hanem amikor majd a mostaninál nemzetibb és magyarabb kezekbe kerülnek (mintha a mostani tagság ne lenne alapból magyar). De jó is volna, ha ezek nem lennének, akkor felhőtlenül lehetne örülni a nemzet felemelkedésének, gondolják.
Számukra van egy rossz hírem. Lesznek. Amíg el lehet menni a falig, addig el is mennek a falig. Lehet abban reménykedni, hogy ezek rendszerhibák. De nem: mindig van újabb, mindig van lejjebb. Mindig lehet amortizálni abból az elképzelt erkölcsi-morális fölényből, amely 2010-ben nyilvánvalóan megvolt, de ma már legfeljebb a fideszesek gondolják a pártjukénak. A következetesség, amellyel ezek az ügyek sorjáznak, már azt sejteti, hogy nemhogy nem rendszerhibákat látunk, hanem ez maga a rendszer.”