Abszurd embereket származásuk alapján megítélni

„Hogyan talált el a Jobbikba?

2001-ben Budapestre kerültem egyetemre, akkorra elkötelezett jobboldali voltam. A Jobbik már akkor működött ifjúsági szervezetként. Elmentem egy előadásukra, de ennél többet nem foglalkoztam velük, a Fidelitas tagja lettem Újpesten. (…) Többé-kevésbé ismertem a Jobbik alapembereit, és tetszett az új kezdeményezés. 2003-ban, a párt alapításával egy időben léptem be. A holokauszt nem érdekelt, nem tartottam a magyarság sorstragédiájának, aztán később keservesen szembesültem a valósággal. Izrael sem érdekelt nagyon, azt gondoltam, hogy messze van. Soha nem voltam palesztinok melletti tüntetésen sem, úgy voltam vele, hogy egyik kutya, másik eb. Később a Jobbikban ez egy picit megváltozott, mert volt olyan elnökségi tag, aki kerek perec kijelentette, hogy nem lehet zsidó a párt tagja, és én akkor tudtam azonosulni ezzel a gondolattal. Úgy voltam az antiszemitizmussal, mint egyesek a cigarettázással: tudja az ember, hogy nem egészséges, de ha bekerül egy olyan társaságba, ahol mindenki cigarettázik, akkor ő is rágyújt, mert trendinek gondolja. Aztán irtó nehéz leszokni róla. Nem zavart az antiszemitizmus. (…) Hozzátenném, hogy sokkal több embernek van zsidó vagy roma felmenője a Jobbikon belül, mint gondolnánk. Lehet, hogy nem is tudnak róla, de vannak. Volt olyan szakpolitikus, akinek a nagymamája akkor mondta el, hogy a nagypapa zsidó és a munkatáborokat is megjárta, amikor az én ügyem felszínre került. A párt sajtóosztályáról egy srác azzal »vigasztalt«, hogy az egyik nagypapája cigányprímás volt, de ezt csak nekem mondja el. Hihetetlen sok kibeszéletlen családi történet van ebben az országban. (…) A saját történetem megtapasztalása persze azt is megtanította velem, hogy mennyire abszurd embereket származásuk alapján megítélni.”

A teljes interjú a Magyar Narancs aktuális számában olvasható.