Radikális, alternatív

„Elvont ideológiai értekezésekbe most nincs értelme belemenni, tekintve, hogy az ügy hét-nyolc éve itt hever előttünk. A jelen állás konkrétumairól azonban annyit tudunk – legalábbis Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szavai alapján –, hogy »a lakáscélú, devizaalapú jelzáloghiteleket ki kell vezetni a hazai hitelpiacról«. Tehát a legradikálisabb elképzelés valósulhat meg. Tudniillik a hitelek kivezetését forintosítással vagy végtörlesztéssel lehet megoldani. Jelzem, utóbbiak voltak azok a szcenáriók, amelyektől a bankok tartottak. Ugyanakkor nem a teljes devizaalapú jelzáloghitel-állománnyal kell kalkulálni, hanem csupán a lakáscélú hitelekkel. Ez viszont a korábbi – ugyancsak radikális – tervekhez képest felfogható pozitív fejleménynek is a bankok szemszögéből. Egy kis matematika: a teljes lakossági devizahitel-állomány nagyjából 3500 milliárd forintot tesz ki, ennek durván a felét alkotják a lakáscélú deviza-jelzáloghitelek. Ha ezzel kalkulálunk, azt feltételezve, hogy túlnyomórészt a pénzintézetek viselik majd a terheket, akkor a hazai bankszektorra hozzávetőleg ötszázmilliárd forintos mínusz hárul, amely hatalmas összeg ugyan, de pont a fele a korábbi – radikális – várakozásoknak.

Úgy tűnik, olyan helyzetet is akar teremteni a kormány, amellyel »a forinthitelt választók nem járhatnak rosszabbul, mintha a hitelfelvételkor devizakölcsönt vettek volna fel«. Mindezt ugyancsak a gazdasági szaktárca vezetője mondta. Ebből több minden kilogikázható. Egyfelől a devizahitelesek megmentése után a kormány a forinthitelek problémáját is kezelné, de az is opció marad, hogy a devizakölcsönnel rendelkezőket úgy mentenék meg, hogy ne jussanak többletelőnyhöz azokhoz képest, akik forinthitelben adósodtak el. Ha így lesz, az jogos: ugyanis senki sem rohangált akkor a bíróságra vagy éppen az utcára, amikor alacsony volt a hitelkamat és az árfolyam.”