Kulcskérdés a növekedés

„Valószínűleg gazdaságtörténeti szempontból is új korszak köszöntött be: miközben ugyanis tavaly sikerült – mintegy tucatnyi kiigazítással – konszolidálni az államháztartást, csökkenni tudott az államadósság is. Utóbbi ráadásul úgy, hogy visszaesett a nemzetgazdaság éves teljesítménye, és eközben magas volt az infláció. Idén már rekordalacsony a hazai pénzromlási ütem, a világgazdasági környezet is alapvetően jó, mármint ami az olcsó pénz globális kínálatát jellemzi, azonban a költségvetési kiigazítások idén is folytatódnak, nem is akárhogyan, a belső piac, a fogyasztás pedig még nem talált magára – a Csipkerózsika-álom amúgy 2007 óta tart ezen a téren.

Ha már az olcsó pénz korszaka, az Egyesült Államok jegybanki funkcióját betöltő Fed elnökének friss nyilatkozata szerint elképzelhető, hogy a világgazdaság »lelke« eláll a piaci szempontból eddig pozitív beavatkozástól, nem kis piaci turbulenciát teremtve ezáltal, a helyzet pedig tetéződhet azzal, ha a jövő évi választások miatt itthon is elszabadul egy-két nem piackonform projekt. Inkább győzködni kellene partnereinket, hogy a kockázatközösség közös: amit teszünk, azt őszintén, az együttműködés szándékával és nem taktikai okokból tesszük.

Miközben az államháztartásért különösebben nem kell aggódnunk – továbbra is vannak kockázatok az idei költségvetésben, elsősorban a bevételi oldalon, ám Magyarország teljesíteni tudja a GDP-hez mérten három százalék alatti deficitet –, a pozitív reálgazdasági reakciók váratnak magukra. Persze bölcsebbek leszünk, ha megjelenik a KSH második negyedévi GDP-száma. Addig is tartsuk fejben, hogy a magyar gazdaság kicsi, exportorientált, növekedése a nagy uniós államok – a többi között Németország – mutatóitól is függ.”