Horn Gyula és a demokratikus baloldal

„Horn védelmezői minderre azt mondhatják talán, hogy minden politikusi teljesítmény szükségszerűen ellentmondásos, és az 1990 utáni elődökkel vagy utódokkal összevetve Horn kiemelkedik. Ez utóbbi ítélettel kapcsolatban arra érdemes emlékezni, hogy 1998-as választási vereségekor nagyon sok nem jobboldali meggyőződésű ember is megkönnyebbült, és érezte úgy, személye akadálya annak, hogy az országban tisztább viszonyok keletkezzenek. A baloldal hosszú ideje tartó vesszőfutása miatt azt is könnyű elfelejteni, hogy 98-ban mennyire fontosnak érezték az MSZP-t modernizálni akarók Horn eltávolítását. Nem Horn Gyula nagyságának, hanem a baloldali megújulási kísérletek kudarcának a mutatója, hogy ma mégis őt tekintik mércének a baloldalon.

Én mégsem a 94 és 98 közötti kormányzati teljesítmény miatt gondolom, hogy Horn Gyulának nem jár utca a rendszerváltás utáni Magyarországon, és hogy a baloldal jobban teszi, ha más példaképek után néz. Közismert, hogy Horn ifjú emberként részt vett az 1956 utáni karhatalmista megtorlásban. Az is tény, hogy ezt a körülményt sosem próbálta a választók elől eltitkolni. Maga írt róla könyvében, és a jobboldali irányítású állami média szakadatlanul sulykolta ezt az információt a 94-es kampányban, ezért megválasztásának legitimitásához kétség sem férhet. Mindettől még lehetne Horn a demokratikus Magyarország hőse, ha képes lett volna világosan szakítani múltjának ezzel a részével. Mivel ő volt az MSZP 1989 utáni legnagyobb hatalmú, leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke, ennek a szembenézésnek történelmi jelentősége lehetett volna. Csakhogy Horn soha, sem 1994 előtt, sem pedig azóta nem nézett szembe saját 56-os szerepével. Éppen ellenkezőleg, a legvégsőkig makacsul kitartott amellett, hogy karhatalmistaként a törvényes rend védelmében, helyesen járt el. Nem ritkaság az olyan magyar baloldali politikus, aki a kádári konszolidáció éveinek bizonyos vonatkozásait ma is védi. Alig találunk olyat, aki a Rákosi-korszakban is talál dicsérnivalót, és ma is azonosul az 56 utáni megtorlás kádári rémtetteivel. Horn Gyula e kevesek közé tartozott. Ez a tény lehetetlenné teszi, hogy a demokratikus baloldal hőse legyen. Ahogy egykor egy sokak számára ígéretesnek tűnő vezető baloldali politikus írta, »nem lehet egyszerre igent mondani Nagy Imrére és Kádárra«. Ez változatlanul érvényes. Ezért nem lehet Horn a szándékai szerint megújuló baloldal hőse.”