IMF: hello & goodbye!

„A puszta eseménynek a szaklapok kishírei között lenne a helye: az International Monetary Fund (IMF), amely az egykori pontatlan fordítás révén Nemzetközi Valutaalap néven vált ismertté, idén bezárja budapesti képviseleti irodáját. Az IMF a tagállamokkal egyeztetve nyit helyi irodát (ez a képviselet-vezetőt, asszisztensét meg egy vagy két szakmai munkatársát jelenti), ha hitelprogram és technikai tanácsadási projektek miatt célszerű a jelenléte. A projektek kifutásával azután már elégséges lehet a kapcsolattartás a tagállam információszolgáltatása és az éves vagy kétévenkénti gazdaságpolitikai konzultációs látogatás révén. (...)

Mégsem mínuszos hír lett ebből. Az egyébként logikus lépést nem a hatóságaink és az IMF apparátusa közötti levelezéssel készítették elő, hanem a Magyar Nemzeti Bank elnöke a sajtónyilvánosság előtt kérte fel az iroda bezárására az IMF elnök (aki éppen Bukarestben tárgyalt az újabb romániai hitelprogram ügyében). Huncut, aki rosszra gondol, de nehéz ebben az ügyben nem meglátni a belpolitikát. Újabb szimbolikus ügy, a pénzügyi szuverenitásért folytatott szabadságharc újabb csatája (no jó: csetepatéja). A nemzetközi pénzügyek világában roppant járatlan magyar nagyközönség egy friss felmérés szerint leginkább az IMF-ről gondolja, hogy veszélyezteti hazánk önállóságát (ebben az IMF bőven veri az Európai Uniót vagy Németországot a közvélemény-kutatásban felkínált válaszok között). (...)

De ez már a múlt. Apropó, a múlt. Megemlítem, hogy kik is képviselték ezt a »hárombetűs szervezetet« az utóbbi időkben. A rendszerváltozás után Szapáry György volt az IMF budapesti képviselet-vezetője: valutaalapi szolgálatának végeztével olyannyira kedvére vált a magyar ügyekkel való munkálkodás, hogy elfogadta a kinevezést a Magyar Nemzeti Bank alelnöki tisztségére, és azt hosszú éveken át közmegbecsülésre ellátta. Ma hazánk washingtoni nagykövete. Utána képviselet-vezető lett Kopits György: valutaalapi munkája után a Költségvetési Tanács elnökének választották. A jelenlegi irodavezető egy ukrán közgazdász hölgy, aki hátteréből adódóan nemcsak jól érti, de bizonyos megértéssel is nézi a bonyolult magyar ügyeket. Nyilvánvaló okok miatt mégsem hinném, hogy őt is meg lehetne nyerni kormányzati munkára. Szapáry, Kopits, Ivaschenko – ezek a nevek jól megzavarhatják azt, aki ellenséget akar látni az IMF-ben.”