Egy kóla meg két csoki

„Az Index tudósítói a napokban a Józsefvárosban jártak, azon belül is a Diószeghy Sámuel utcában. Az apropó az volt, hogy egy évvel ezelőtt helyeztek el a kétségkívül rossz hírű környéken egy rendőrségi konténert, hogy növeljék a szubjektív biztonságérzetet és objektíve is csökkentsék a bűnözést. A tudósítás úgy nyelvileg, mint szellemileg ócska, a riport felszínes, de ami a legnagyobb baj: mérhetetlenül részvétlen, empátiát nyomokban sem tartalmaz.

A riport dramaturgiája a hillbilly-horrorfilmek zsánerének bevett elemeit idézi: a művelt, diplomás városi fiatalok kiruccannak egyet vidékre, ahol mindenféle hegylakó bunkók, rosszarcú benzinkutasok és mutáns kannibálok fogadják őket. Eltérő nyelven beszélnek, furcsa kifejezéseket használnak, piszkosak, sandán bámulnak rájuk. Egyszóval: nem felelnek meg a középosztály által felállított sztenderdeknek. Az urbánus paranoia, a morális pánik és a városiasodás mindennapi félelmeit az olcsó mozgóképek nyelvén reprezentáló B-filmek forgatókönyve itt is tetten érhető, hiszen a riport elbeszéli, hogy az Index tudósítói »bemerészkedtek a főváros legkeményebb placcára« (placcára!), majd a helyiek vészjósló szövegeinek idézése és fenyegető gesztusainak bemutatása következik, ez után »csapatban haladnak el mellettük a bizalmatlanul néző, kitetovált, atlétatrikós helyiek«, akiknek van pofájuk megkérdezni tőlük, hogy mit akarnak errefelé? (Egészen felháborító, nemde?) A rendőrök persze szótlanok, a helyzet - derül ki a gyengécske írás végén - meg nem változott semmit. Az újságíró, akik azért mégiscsak a »papa fiacskája« (Pasolini), megmerítkezett a nyolckerületi bennszülöttek és a tehetetlen rendőrök világába. Mekkora sztori!

Már a fentiek is hemzsegnek a sztereotípiáktól, de idézzük a képaláírásokat. Süt belőlük a nyegle ignorancia, íme:
- A dobozrendőr figyel téged [ügyesen beállított kép: az utca egyik oldalán egy kopasz férfi, a másikon a hatósági állomás]
- Rajság van, csíra! [biciklis roma fiú látható a képen]
- A legnagyobb hasi szúrás tulajdonosa ever [ever - jól jegyezzük meg, e szó használata a jófejség biztos jele, egyúttal fontos kulturális kód is]
- Vonulnak a Diószeghy utcaiak 1-2. [asszonyok az utcán kisgyerekkel, kerekesszékes férfi, telefonáló alak - ez már »vonulás«]
- Fizetsz egy kólát, meg egy csokit? [fiatal roma lány látható rajta kisgyerekkel]

Maradjunk is az utóbbinál, itt fordul meg ugyanis a cikk mondanivalója. Érdemes teljes terjedelmében idézni, annyira visszataszító:

Egy kamaszlány kólát követel, mert lefotóztuk. Balázs, a fotós rááll, hogy meghívja. A közeli élelmiszerboltban a kért kóla mérete kétliteresre duzzad, csoki is csatlakozik hozzá, sőt előkerül valahonnan egy 10 éves kisgyerek, ő is csokit követel. Balázs kényszeredetten fizet.

Nos, ez a Diószeghy Sámuel utca fiúk, és nem a Balaton Sound, ahol a holland turisták lefotózás után hálából rozéfröccsre hívnak meg. Itt, kedves Gábor és persze, Balázs, nem ti vagytok a »többségi társadalom«. Tetszik, vagy sem, itt a helyi szokások érvényesülnek, amelyekbe ezek szerint nem feltétlenül tartozik bele az, hogy újságírói kiruccanásotok részeként kamaszlányokat fotózgattok az utcán, minden következmény nélkül.”