„A múltnak tanulságai okulásul szolgálhatnak. A nemzeti együttműködés nyilatkozatának, majd rendszerének, végül a konzervativizmusnak és az ellenforradalomnak az értelmezése után ezért – az óceánig eljutva – a forradalom kilátásait kell szemügyre vennünk. Ennek keretében összegzésképpen is leszögezhetjük, hogy a nemzeti együttműködés rendszere a nagyon csekély, nagyon erőtlen, nagyon szerény, de nagyon figyelemre, becsületre és továbböröklésre méltó magyar konzervatív hagyományokkal való szembefordulással jött létre. Az új rendszer megalapításához forradalmi hazugságra volt szükség, amely radikalizmusát volt hivatott megindokolni.
De a rendszer – mint mindenki tudja – nem forradalommal, hanem éppenséggel minden tekintetben békésen, a magyar társadalom apátiába, rezignáltságba, beletörődésbe hajló, feltűnő béketűrése mellett épült ki.
E rendszer vége azonban – mert mindennek vége szakad egyszer – tömegeket vihet majd az utcákra. Az elégedetlenség további nyugtalanságokat és ellenreakciókat szülhet, és ez – bármilyen drasztikusan hangzik is – a legszörnyűbb perspektívák előtt nyithatja meg az utat. Forradalom nem volt, hanem lesz. Sajnos.”