Sosem buzizunk

„Ebben az új korban abszurd körülmények között állami kitüntetést kapott Szaniszló Ferenc és a Kárpátia zenekar énekese. Ez mit jelent? Mit hivatott sugározni? És mit jelent az, hogy a pártkultúros Kerényi Imre nyilvánosan, a pártalelnök Kósa Lajos pedig burkoltam buzizik?

L. S. L.: A nemi szerepek újraértelmezési kísérleteiről a legutóbbi könyvemben megírtam a véleményemet. Másutt is hitet tettem amellett, hogy egy normális ország kultúrpolitikáját nem határozhatja meg a benne szereplő tehetségek, alkotók nemi identitása. Mint volt államtitkár mondom: senkitől nem kérdeztük, homoszexuális-e. S ha tudtuk is róla, annak megítélésében, hogy tehetséges-e vagy sem, támogatásra méltó-e vagy sem, ez nem játszott szerepet. Van művész, akiről köztudott a homoszexualitása, s ettől teljesen függetlenül jelentős támogatást kapott a kormánytól. Nem is értem, mi itt a kérdés.

Az a kérdés, hogy az épülő rendszer gyomrából törnek fel a buzizós, szélsőjobbosokat kitüntető böffenetek, s zárt ajtók mögött a »jaj, nem szabad ilyet mondani, de azért alapvetően igazuk van ám Imruséknak, Fecóéknak« a vélemény, vagy ellenkezőleg: a rendszer kiforratlanságából adódó sima bénázások történnek, melyektől fintorogva fordul el az orbánista vezérkar.

L. S. L.: Nem a kultúrpolitika böffentget, csak bizonyos szereplők. Ezzel együtt lehet beszélni a homoszexualitás művészetben megjelenő hatásairól, meg arról is, hogy egy alkotó milyen módon viszi bele egy állami intézmény művészeti programjába a saját nemi identitását. Ne öncenzúrázzunk, ha kérhetem. Lehessen ez téma. Természetesen buzizás nélkül.

H. I.: Na de, Laci, az egész fejtegetésed egy nagy buzizás.

L. S. L.: Már hogy lenne buzizás? Én sosem buzizom.

H. I.: Hosszan lamentálsz evidenciákon. De most nem azt hallottuk a miniszterelnöknek a kulturális ügyekben eljáró, közpénz fölött rendelkező megbízottjától, hogy emberek, beszéljünk már a Nemzeti Színház repertoárjáról. Nem, hanem az történt, hogy Kerényi Imre belebuzizott egy nyilvános belvárosi rendezvény mikrofonjába. Ami elfogadhatatlan. És az is elfogadhatatlan, Laci, hogy valami másról kezdünk el beszélni, amikor ez szóba kerül. Az a magyarázkodás, hogy magánemberként buzizott, hát ez a lehető leggyengébb duma. Ilyenkor nincs külön magánember és külön miniszterelnöki megbízott. Védhetetlen. Látom, hogy velem értesz egyet, ezért kérlek, ne magyarázd, ne védd Kerényit, mert nincs rajta mit magyarázni, védeni.

L. S. L.: Nem védem, s nem is magyarázom. Csak visszautasítom, hogy sokan úgy próbálják beállítani, mintha Kerényi véleményével azonosítani lehetne az egész Fideszt. Az elmúlt húsz évben egyetlen kormány sem úszta meg, hogy a holdudvarába tartozók közül néhányan ne mondjanak, ne tegyenek valami botrányosat. Zuschlag?

H. I.: Szörnyű történet. Emlékszel, pontosan mi történt?

L. S. L.: Emlékszem. Ott poénkodott röhögcsélve a Terror Házánál a holokauszt áldozatain.

H. I.: És aztán?

L. S. L.: Mi volt aztán?

H. I.: Friss pártelnök voltam akkoriban. Emlékszel, mit csináltunk?

L. S. L.: Mit?

H. I.: Két héten belül lemondattuk a parlamenti képviselőségéről. Mert nem az a fő kérdés, hogy ki, mikor, milyen baromságot csinál, hanem az, hogy van-e következménye a baromságnak.”