A GDP-arányában, amely tartalmazza a munkajövedelmeket, a tőkejövedelmeket és az állam ezekből való részesedését, a munkajövedelmek drasztikusan csökkentek.
„Minden demokratikus országban a gazdaságpolitika feladata olyan körülmények megteremtése, amelyben az emberek életszínvonala, életminősége javul. Nemcsak egyes rétegeké, hanem az ország egész lakosságáé. Hogyan állunk ebből a szempontból? Mit mondanak a háztartás-statisztikai adatok Magyarország közelmúltjáról? Miképp értékelhető Hazánk rendszerváltás első két évtizede a kommunizmus utáni első szabadon választott kormány megalakulása után 23 évvel?
Gazdasági növekedés és az életszínvonal
A lakosság nagy részének életkörülményeit meghatározó munkajövedelmek nem növekedtek túlságosan gyorsan. Mi több: reálértékben egyenesen csökkentek. Az egy főre jutó éves munkajövedelem 1989-ben 76 999 Ft volt, 2009-ben 499 985 Ft. Vagyis, nominális értékben a nettó munkajövedelmek 649 százalékkal emelkedtek. Ha ezt az inflációval korrigáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a 2009-es szint már csak 48,8 százalékát teszi ki a húsz évvel korábbinak!
A nominális nettó munkajövedelmek aránya 1989-ban még a folyó áras GDP 46,5 százalékát, tehát majdnem felét tette ki. És most kapaszkodjanak meg: 2009-re az érték mindössze 19,2 százalék! Azaz, a GDP-arányában, amely tartalmazza a munkajövedelmeket, a tőkejövedelmeket és az állam ezekből való részesedését, a munkajövedelmek drasztikusan csökkentek.
Természetesen, figyelembe kell vennünk, hogy a szocialista időkben a »dolgozó nép« valóban alapvetően a bérjövedelmekből élt meg. Azóta kialakult egy jelentős, olykor a milliós nagyságrendet is elérő, de mindenképpen sok százezer személyt kitevő kisvállalkozói réteg, amelynek tagjai döntően önfoglalkoztató kényszervállalkozók. Ők többnyire minimálbéren tartják nyilván magukat, hogy megspórolják az adó és járulék-költségeket. Így az ő megélhetésükhöz szükséges jövedelem egy része valójában a profit között mutatható ki. A napi túlélés kényszere törvényszerűen rövidlátóvá teszi az embereket. Nem törődnek azzal, hogy az így fizetett járulékok alapján aztán valóban igen kicsi nyugdíjra számíthatnak idős korukban.”