Jobban teljesít

„Itthonról nézve valódi sikermutató az infláció csökkenése, hiszen korábban ritkán élhettünk együtt három százalék alatti pénzromlással. Ha a stagnáló-vegetáló állapotból nem sikerült is kitörni, korunk betegségének, a stagflációnak legalább az inflációs lábát kirúgta a kormány. Hogy milyen áron? Bármi áron. Momentán az eufemisztikusan rezsicsökkentésnek titulált hatósági árszabályozással, amely megtiltja a közszolgáltató vállalatoknak, hogy működési és fejlesztési költségeiket az áraikban érvényesítsék. A rövid távú szavazatmaximálásra játszó kormány számára az igazán nem probléma, hogy amit a fogyasztók a díjak csökkentésén nyernek, azt majd a szolgáltatás minőségének romlásában fizetik meg.

Megfelelő nézőpontból bőven van tehát mivel dicsekednie a kormánynak – és, szerencséjére, ténykedését épp elegen nézik a jó szögből. Amire viszont valóban nehéz volna büszkének lenni, az a javuló folyamatok fenntarthatósága – de ez a brüsszeli bürokratákon kívül láthatóan keveseket érdekel. A pillanatnyi, többnyire látszólagos eredményeket ugyanis a vagyonok és jövedelmek durva átcsoportosításával, nevén nevezve: rablással érte el a kormány. A magánpénztári vagyon nagy részének kisajátításával, a pénzintézetek és más szolgáltatók brutális, vagyonvesztéssel járó különadóztatásával, a költségeket nem fedező hatósági árszabályozással kiszabadította magát a nemzetközi szervezetek szigorú ellenőrzése alól. A személyi jövedelmek és szociális juttatások célirányos, a magasabb státusúaknak kedvező átrendezésével, valamint a végtörlesztés és a rezsicsökkentés gáláns (értsd: a cechet mással megfizettető) ajándékával pedig láthatóan a társadalmi békét is sikerült megvásárolnia.

Mindezt azért, hogy a jövőben végképp azt tegyen, amit csak akar. Már, ha mi is úgy akarjuk.”