Vidnyánszkyt és Alföldit is rendkívüli tehetségnek tartom

„Hetven fölött a színésznők nem szívesen állnak színpadra: az idő múlását nem könnyű nyilvánosan vállalni.

Sosem volt gondom a korommal. Boldog vagyok, ha még mindig szükség van rám, s ha tudok még valamit adni az embereknek. Már nem is lenne szabad ennyi munkát vállalnom. Öt évvel ezelőtt a klinikai halál állapotából jöttem vissza. Az azóta eltelt időt úgy élem meg, mint ajándékot. Nem változtam meg, nem lettem más, legfeljebb boldogabb. Még inkább szeretek élni, még fontosabbak a szeretteim, a családom, a közönségem.

A Nemzeti Színház tagja 2002 óta. Múlt év végén zajlott az igazgatóválasztás. Ön is tagja volt a szakmai kuratóriumnak, s a grémiumban egyedüliként szavazott arra, hogy ismét Alföldi Róbertet nevezzék ki újra. Végül Vidnyánszky Attila nyert, aki nemrég szerződést ajánlott önnek. Igent mondott. Marad a Nemzetiben.

Alföldi Róbert kitűnően vezette a Nemzetit, megérdemelné a folytatást. Ezért szavaztam rá. Hangsúlyoztam is a kuratóriumban: bár Vidnyánszky Attila pályázata is remek, a társulattal együtt voksomat Alföldinek adom. Szavaimat valakik félremagyarázhatták, Balog Zoltán miniszter úr ezért nyilatkozta azt, hogy én mindkét pályázóra szavaztam. Már tisztáztuk a félreértést, többé nem akarok erről beszélni. Egyébként a kuratóriumi döntés előtt Debrecenben együtt vacsoráztam Vidnyánszky Attilával, és ő volt az első, akinek elmondtam: nem rá fogok szavazni.

Mit szólt Vidnyánszky?

Megértette és elfogadta a döntésemet. Őt is, Alföldi Robit is rendkívüli tehetségnek tartom, a barátaimnak tekintem őket. Tudják, hogy mindkettőjüket szeretem, és ami történt, nem okoz köztünk gondot. Elvárom, hogy mások tiszteletben tartsák az érzéseimet. Attilát és a beregszászi műhelyét régóta ismerem. Miattuk mentem annak idején Gyulára, ott mutattuk be A szarvassá változott fiút a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásában. Ezt a budapesti Nemzetiben is játszani fogjuk.”