Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Minden nap a nyilvánosság előtt kell cáfolni ezeket a hazugságokat. És kigúnyolni, kinevettetni őket. A bíróság, meglehet, büntet. A humor viszont öl.
„Azért tettem idézőjelbe a címet, pedig nem kellett volna, mert ezúttal tényleg idézek. Idézem az MSZP-t, amely ezt a megállapítást tette, és azt is hozzáfűzte: minden hazugságot, amelyet a Fidesztől hall, a jövőben jogi útra fog terelni. Ami helyes: derüljön csak ki, mennyi hazugsággal fertőzi a magyar közéletet a kormányzó párt, vagy annak vezetője. Azért persze akadnak itt gondok is. Az egyszerű része az: vajon mennyi idő telik el a hazugság és az igazság kimondása között; egységnyi idő alatt hány hazugságról képes lerántani a leplet a bíróság; tényleg lehetséges-e minden egyes valótlanságot a bírák elé citálni, stb., stb...
Aztán vannak bonyolultabb kérdések. Vajon lesz-e olyan bíróság, amely következetesen és karakán módon kiáll az igazság mellett. Lesz-e olyan bíróság, amely egyértelmű állításokkal fogja szembesíteni a nyilvánosságot és a hazugokat. De a legnagyobb gond: képes-e ekkora terhet elcipelni a magyar bírói kar: mennyiségileg, erkölcsileg? Szóval ez az út, amit az MSZP választott, nem a legkönnyebb, kiváltképp ha tudjuk, hogy minden egyes hazugságra egy újabb pakolódik; végül is láthatjuk, három év kormányzás alatt komoly hazugságvár épül fel, s mi ennek a várnak a falain belül élünk.”