Magyar Péter keménykedni próbált, de csúnyán felsült: alaposan helyretette a miniszter
Hamar megcáfolták Magyar Péter érveit.
Az úgynevezett spontán szegregáció olyan dolog, amit egyszerűen nem kell kezelni.
„Mohácsiéknak elég furcsa elképzeléseik vannak az integrációról: nem túl összetett szemléletükben ez minden felülír, mindennél fontosabb, tankokkal és buldózerrel is érdemes érvényre juttatni, minden más lényegtelen. Nem érdekes, hogy a győri és a nyíregyházi helyi romák, a roma önkormányzat, a szülők és a gyerekek is ragaszkodnak az iskolához, mert jól érzik ott magukat és saját közösségükben lehetnek: pont az a lényeg Mohácsiéknak, hogy ne roma közösségben legyenek a romák, hiszen akkor fognak, úgymond, integrálódni.
Nos, ha így jobban integrálódnának, akkor is azt mondanám: fontosabb a közösség. De az a helyzet, hogy az integráció ilyen dogmatikus szemlélete szerintem egyenesen beszűkült. Biztos akkor integrálódik a roma gyerek, ha kikerül a közösségéből, más közegbe kell mennie iskolába? Ettől integrálódni fog magában? Nem, nem fog.
Az integrálódást és felzárkózást szerintem sokkal jobban elősegíti a gyerekek számára megfelelő oktatás. Ez pedig kétségtelenül rendelkezésre áll a Huszár-telepi iskolában. Sokkal jobb esély van arra, hogy etikus, dolgozó, alapvető műveltséggel rendelkező, esetleg a fejét továbbtanulásra adó fiatalokat képeznek egy olyan iskolában, ahol értik és érzik az odajárók esetleges speciális igényeit, ahol ők jól érzik magukat.
Egyébként meg azt gondolom, hogy az úgynevezett spontán szegregáció olyan dolog, amit egyszerűen nem kell kezelni. Lehet negatívan értékelni a jelenséget, de ha kezelni próbáljuk, több gondot szülünk, mint amennyit megoldanánk. Inkább azokat az intézményeket kell segíteni, emelni a színvonalukat, ahova spontán szegregálódnak az emberek. Egyre több olyan iskola van vidéken, ahol a romák kerülnek többségbe. Akkor most kötelezni kéne őket, hogy vigyék más településre iskolába a gyereket? Ez igencsak meggyorsítaná a falvak elsorvadását. Szerintem inkább azt kell támogatni, hogy aki helyben szeretné iskolába adni a gyerekét, annak erre legyen lehetősége. Roma többség vagy nem az, mellékes. Erős iskola vagy gyenge – ilyen szempontból ez is mellékes. Persze jó lenne, ha a vidéki és falusi iskolák is erősek lennének, de ne legyenek illúzióink: sosem lesz olyan a történelemben, hogy minden iskola egyenlő színvonalú - hacsaknem úgy, hogy egyenlően rossz a színvonaluk. Mindig is dolgozni kell majd azért, hogy a falusi iskolák minél színvonalasabbak legyenek, de azok sosem lesznek elitintézmények.”