A melegházasság és -örökbefogadási jog ellen

„Nos, nézzük, miért is ragaszkodnak sokan – függetlenül a magyar alkotmánytól – a szuverén.hu által »szélsőségesen konzervatívnak« titulált házasság- és családfelfogáshoz. Tényleg megváltoztathatatlan a homoszexuális irányultság? Minden rendben a melegpárok által nevelt gyerekekkel? Hallottak már Richard Cohenről és Mark Regnerusról? Nem? Épp itt az ideje.

A félelmek szerint a homoszexualitás bírálata a homoszexuális emberek elleni diszkriminációhoz, negatív társadalmi légkörhöz, netalántán gyűlölethez vezet. Nos, ez alapján a kereszténység puszta kritizálása is a keresztények elleni diszkriminációhoz, irányukban negatív társadalmi légkörhöz vezet.

A jogfejlődési tendenciák fontos dolgok. Kérdés, mennyiben vehető üdvösnek a jog valamilyen „fejlődése”. Részünkről például jogfejlődésnek vennénk, ha a gyűlöletbeszéd-törvények visszaszorulnának, és egy libertáriusabb szabályozás lépne a helyükre. A szuverén.hu szerzői az EJEB gyakorlatára hivatkoznak. Szívük joga, bár nekem mindig furcsa, amikor az egyes tekintélyeket, például a római dogmatikát elvető, szabadgondolkodó liberálisok új tekintélyeket és dogmatikákat fabrikálnak maguknak. Amúgy meg: miért Németország és az EJEB a példakép, miért nem Texas, Olaszország és Ausztrália? A világ azon 13 országa (plusz az Egyesült Államok pár állama), ahol bevezették az azonos neműek házasságát, az lenne a követendő forradalmi élcsapat?

Miért fontos, hogy az állam miként definiálja a házasságot? A jog nem csupán követi a társadalmi realitásokat, hanem mércét is állít, azaz hol több, hol kevesebb sikerrel nevel. Ezért fontos, hogy miről milyen törvényt hoz az állam, mit állít normatívnak. Amúgy elég furának találom, hogy miközben mást sem hallunk a emberi jogi lobbi részéről, mint hogy a hagyományos házasság elavult intézmény, aközben mégis egy ilyen elavult intézményhez való jogot követelnek az azonos neműek számára. Természetesen a váláshoz való joggal együtt.

A természetnek (teremtésnek, evolúciónak, stb.) köszönhetően férfiak és nők vagyunk; a két nem kiegészíti egymást, és ketten tudnak életet adni egy új személynek. Két férfi vagy két nő erre nem képes. Mivel a Homofóbia Magyarországon című kötetben találkoztam olyan felvetéssel, hogy miért nem lehet elismerni a négyszülős családmodellt, hiszen négyen többet tudnak adni a gyereknek, mint ketten, mégegyszer leszögezem: a természet jóvoltából két nem létezik. Nem három, nem négy, nem kilenc, hanem kettő. Gyermeket két ember tud nemzeni, egy férfi és egy nő, nem pedig három vagy öt. Míg a Szuverén cikke a társadalmi realitásokra hivatkozik, én a részemről hadd hivatkozzak az emberi természet realitásaira. A felhők felett lebegő emberi jogok helyett hadd részesítsem előnyben a természettörvényt. Lehet, hogy a történelem folyamán egyes kultúrákban időnként más, barátságnál többet jelentő kapcsolattípusok is elismertek voltak az férif-nő-házasságon kívül, de egy biztos: sosem voltak azonos szinten kezelve a férfi-nő-házassággal.”