A pénz misztériuma

„A szabadság, a szuverenitás és a demokrácia értéktelen színpadi kellékek csupán, a feladatuk csak annyi, hogy a globális színjáték látványtechnikáját hitelesebbé tegyék. A formális törvényhozó rendszer, a parlament ebben a gépezetben már csak olyan törvényeket hozhat, amelyek e láthatatlan globális hatalom stratégiai érdekeinek megfelelnek. Ha mégsem ezt tennék, netán az adott emberi közösségérdekeit szolgáló saját pénzt bocsátanának ki, akkor a globális pénzhatalmi rendszer azonnal olyan átváltási arányokat hozna létre, amelyek mellett az adott emberi közösség vagy a teljes elzárkózást választja, vagy önmagát semmisíti meg. A pénzkibocsátás globális monopóliumával rendelkező szuper struktúra viszont így feltételekkel teremt pénzt, hogy ez előbb vagy utóbb eladósodáshoz vezessen. Amikor ez bekövetkezik, akkor az adósság szolgálatával már egyszerűen sakkban tartható az adott emberi közösség.(Vegyük észre, hogy nem törlesztésről, visszafizetésről és hasonlókról beszél a globális birodalom, hanem adósságszolgálatról, a globális hatalmi rendkiszolgálásáról.)

Amikor pedig az eladósodás már kellő mélységűvé vált, akkor a szuper struktúra beindítja azokat az öngerjesztő örvényeket, amelyek a kamatokat és az árfolyamokat, tehát a legfőbb átváltási arányokat úgy manipulálják, hogy folyamatosan szívják ki az adott emberi közösség erőforrásait. Valójában tehát egy olyan élősködő hatalmi rendről van szó, amely mérgezett szubsztanciát ad a gazdaállatnak, amely aztán megnyitja a kiszívható erőforrások egyre növekvőáramát. A globális média, a harmadik közvetítő mező pedig arról gondoskodik,hogy mindez karitatív kegyként, nagylelkű adományként, jótéteményként tételeződjék. Az elmúlt öt év globális válságának pusztító következményeit ma már mindenki látja, az emberi társadalmak mégis bénultan, tehetetlenül tűrik kifosztásukat. Kérdés, meddig?”