Ellenzéki levelező tagozat helyett…

„Az MSZP és az Együtt 2014–PM nemcsak a demokrata ellenzék két vezető pártja, hanem egy-egy olyan ellenzéki tömb is, amely körül már most szövetségi rendszerek jöttek létre.

Egyik oldalon a Szolidaritás, a Milla, a Haza és Haladás, illetve a PM, a másik oldalon pedig az MSZP által összehívott, a szakpolitikai álláspont-egyeztetés keretében működő kerekasztalok pártjai. A rendszer kétségkívül bonyolult és sokszereplős, az általános közös pontokon (például a jogállam visszaállításának kérdésén) túl azonban a két ellenzéki tömb szakpolitikai különbözősége, illetve nézeteik politikacsinálásra vonatkozó tartalmi eltérései világosan kirajzolódnak. A két tömb ugyan nem jelent »két világot«, azonban kétségkívül eltérő kontúrral értelmezik a közelmúlt válságtendenciát, akárcsak a szüntelenül válságot kezelő ország képével való szakítást. Bajnai például visszatérő jelleggel fogalmazza meg: Magyarországnak korszakváltásra van szüksége, nemcsak egy »egyszerű« kormányváltásra, régi receptek újraolvasására és alkalmazására, a szekértábor-logikára épülő politikai kultúra átmeneti pacifikálásra.

Az előbbi üzenetek kétségkívül nem kommunikálhatók egyszerűen, napjaink Magyarországa ugyanis nem éppen a balközép-centrista politikára nyitott, tény azonban, ha az ellenzék nem néz és lát túl a baloldali szavazókon, akkor nemhogy korszak-, de kormányváltásra sem lehet számítani. Az MSZP szavazatszerző képessége egyelőre »pihenő” üzemmódban van. A párt 1, 5 millió szavazatra van a győzelemtől, a Gyurcsány Ferenc lemondása előtt, illetve Bajnai kormányzása alatt elvesztett 400–500 ezer szavazót nem tudta visszanyerni, és egyelőre azon kreatív energiák sem látszanak, amelyek változhatnának e helyzeten. A felmérések szerint Bajnai szavazói most alapvetően a baloldalról, a Magyar Nemzet szóhasználatával élve a »ballib« világból érkeznek, a párt ennek ellenére néhány hónap alatt 600-700 ezer szavazót tudhat maga mögött.”