A jövő elkezdődött

A jogállamiság 2013. március 11-én megszűnt, az újonnan építgetni kezdett magyar demokrácia kicsivel több, mint 20 év után elbukott. Ezt írják különböző médiumok, ezt ecsetelik többen a munkahelyen és erről vitatkoznak rokonok, barátok és ismerősök. Dehogy valójában mi történt tegnap este, arról kevesebben beszélnek, merthogy tetszik vagy nem, de tegnap este semmi különös nem történt. Igen, semmi. Hiszen tudtuk mindannyian, mi választók, hogy ez lesz. Tudták ezt a jobbosok és balosok, tudta ezt TótaW és Ablonczy Bálint, tudta ezt a szomszéd Mari néni és persze tudtam én is. Amióta ugyanis megválasztásra került a Fidesz-KDNP kormánykoalíció, azóta nincsenek meglepetések, nincsenek tabuk a hazai politikai életben. Rémálmok vannak, maximum. 

De ott, ahol rémálmok vannak, van remény is, legalább is számomra és még talán sokak számára, mert a rémálmoknak véget lehet vetni. Lehet, hogy nem gyorsan és az is lehet, hogy csak kínkeservesen, de véget lehet. A miniszterelnök úr nekem március 11-én világos üzenetet küldött: Harcoljanak a fiatalok azért, hogy kivezessék az országot a sötétségből, a szocializmusból, a középszerűségből, a maradiságból. Kétségünk ugyanis nem lehet, a 4. számú alkotmánymódosítás elfogadásával a Fidesz elhagyta ehhez hasonló törekvését és vele együtt a magyar fiatalok jelentős részét. 2010-ben bíztam és bíztunk benne sokan, nagyon sokan, hogy 2/3-dal a háta mögött az új kormány eltakarítja majd a romokat, betemeti az árkokat és végre valóban elindítja az országot a megnyugvás és a gazdasági sikeresség felé. Konzervatív beállítottságú választóként persze tisztában voltam vele, hogy a leendő a kormány a szavazataink ellenére rengeteg mindent nem fog tenni ennek érdekében, merthogy sok klasszikusan konzervatív vonást nem vélek benne felfedezni, de ettől függetlenül reméltem, hogy talán valamit, valami kicsit mégis elindít. Tehát, ha nem is hoz létre villámsebesen egy kisebb és jobban működő államot, ahol például a hazai KKV támogatása nem csak papíron létezik, akkor is, legalább elindít minket valami ilyesmi felé. Három év után azonban jól látszik, hogy ezzel a hihetetlen és jó ideig talán vissza nem térő alkalommal a kormány nem akart, tudott, kívánt élni. Erőt akart mutatni, hajlíthatatlanságot, keménységet és ez sikerült neki.

Bár, hogy mindeközben az ország újabb morális mélypontra jutott, hogy a kormánypárt támogatóinak egy jelentős részét adó fiatalok világgá mentek és, hogy nyugati megítélésünk még talán 2010-ben is jobb volt, láthatóan nem zavar senkit a kormányon lévők közül. Sebaj. Az idő nekünk dolgozik, hiszen országunk vezetői közül láthatóan senki nem hallja meg a fiatalok hangját, a mi hangunkat. Azt hiszik, hogy ebből az országból már az összes értelmes ember távozott. Tévednek. Tévednek, mert sok olyan fiatal él még az országban, akik ideológiai elköteleződésük ellenére az ország szempontjából fontos értékekben egyetértenek és, akik nézeteltéréseik ellenére képesek lesznek sikeres országot építeni.

Kedves kormánypárt, március 11-én tehát tőlem és sokunktól szerintem nem az esélyt vetették el, hogy lehet normális, demokratikus és nyugatias konzervatív államot építeni, hanem reményt adtatok, hogy azt a munkát, amit elvégezhettek volna, ránk hagytátok, higgyétek, mindenkinek jobb lesz így.

AroNem