„Jól van? Ma nem volt semmi rendkívüli a Parlamentben?
Nem, nem. Ott ülök az egyik gyönyörű oszlop mellett, az utolsó sor szélén a frakcióban, ahova áthelyeztek. Ott is maradok most már, míg le nem zárul a földügyi törvénycsomag vitája, elfogadása. Akkor lehet, hogy az oszlop másik oldalára kerülök, ott ülnek a függetlenek. De most még maradnom kell, ki kell tartanom, az általam képviselt ügyek mellett ki kell állnom. Ez a történet ugyanis már nem rólam, hanem az országról, a vidékről és annak népéről, azokról az emberekről szól, akiknek mást ígértünk, és akik – lehettek néhány százezren - az én szavamra is hallgatva szavaztak a mostani kormányzó politikai szövetségre. Ezért nem álltam fel a rám – meggyőződésem szerint alkotmányellenesen - kirótt bírság vagy a miniszterelnöki nyílt színi durva megalázás ellenére sem.
Elég zavaros a politikai paletta, bár a káoszban egyidejűleg a profilok is tisztulnak. Lesz a Vidékstratégiát akarók pártja? Van-e elég erő, akarat?
Az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt 20-25 évben egyre világosabbá válik, hogy valójában két érdek feszül egymásnak. A nemzetközi és a vele szövetséges helyi tőke érdekei ütköznek a közösségekével. Magyarországon az eredeti tőkefelhalmozás és a globalizáció folyamatai erősítik egymást, és ez akkor válik igazán veszélyessé, ha a közösségek állama dezertál, átáll a tőke, a „pénzeszsákok” oldalára. Ezt a folyamatot éljük most már hosszú ideje. A kormány – sajnos azt kell mondjam hasonlóan elődeihez és ráadásul főként a föld, a vidék kérdéseiben - megmutatta, melyik oldalon áll. Én már, koromnál fogva, nem akarok pártot alapítani, de fontos volna, hogy a tisztességes emberek összefogjanak. Járom a vidéket és beszélgetek különböző városi és vidéki, helyi közösségekkel, fiatalokkal és idősekkel, de a magyarság velünk élő nagyszerű, emblematikus személyiségeivel is a kialakult helyzetről és a megoldási lehetőségekről. Abban bízom, hogy hamarosan egymásra találnak azok a tisztességes csoportok, amelyek számára létkérdés az eredeti vidékstratégia végrehajtása. Az igazi „nép-pártiak” talán össze tudnak kapaszkodni. Én ebben az egymásra találásban szeretnék nekik segíteni, közvetíteni. Ha a politikai szerepvállalás mellett döntenének a Vidékstratégia mögé sorakozók, még pártot sem kellene alapítaniuk, hiszen az élőlánc mozgalom pártként is be van jegyezve. Szerintem jóval többen vagyunk, mint amennyi látható. A többség azonban ma még hallgat és várakozik.”