Szeszélyes évszakok

„A katasztrófavédelem igenis működött, láttam fényképet az operatív törzsről. A képen a vezérkar éberen szemléli az Időkép.hu előrejelzését a situation roomban, a miniszterelnök társaságában. Az állam egyébként békeidőben az Időkép bedöntésén fáradozik. Aztán amikor baj van, akkor szalad hozzájuk tanácsért és jóslatért.

Országos riasztásért pedig a mobilcégekhez fordul. Annak ellenére, hogy szerkesztett magának egy riasztórendszert, amit két éve egy Középföldén pusztító vihar keretében demonstrált. A Magyarországon pusztító viharban mégsem használták, a belügyminiszter szerint azért, mert nem volt szükség országos tájékoztatásra. Ennek némileg ellentmond, hogy tízmillió SMS-re meg szükség volt. Pedig be lehetne vallani, hogy ezt hatékonyabbnak látták a tévés-rádiós kombónál, ahogy az is. Az már más kérdés, hogy micsoda címeres hülyeségre használták el ezt a patront. (...)

Nem halt meg senki végül is, némi anyagi kárral és idegeskedéssel megúszta az ország a helyzetet. Már csak az villany akadozik; valahogy nem túl készségesek az áramszolgáltatók, a jóisten se tudja,miért. De ha ugyanez megtörténik egy év múlva, akkor nem lesz már Időkép, sikerül halálosan összebalhézni a többi mobil- és egyéb szolgáltatóval is, valamint az osztrákokkal. Az állam egyre gyengül, mert nem ismerte fel, hogy mi teszi erőssé, hogy mire van szüksége a bajban. Innovatív magánvállalkozásokra, nemzetközi tőkére és baráti szomszédokra. Ugyanarra, amire katasztrófákon kívül is.”