Nyílt levél Trill Zsoltnak

„»Ha valami gondom az egész, politikai szempontok szerint felépített történettel van, az éppen ez. Hogy szakmáról nem esett egy szó sem.« – mondod. Egyetértek, és ezért kérdem Tőled: nem gondolod, hogy Vidnyánszky Attilának kevesebbet kellett volna beszélnie jobboldali kötődéséről, és sokkal többet arról, hogy pontosan milyen szakmai szempontok alapján alakít át egy jelentős konszenzussal elfogadott Előadó-művészeti Törvényt? Nem gondolod, hogy az új Előadó-művészeti Törvény által létrehozott Színházművészeti Bizottságba valahogy egyoldalúan lettek kiválogatva a tagok? Nem gondolod, hogy amikor a Nemzeti Színház június végégig regnáló igazgatóját nyilvánosan »lezsidózták« és »lebuzizták«, akkor nem arról kellett volna beszélni, hogy vajon mi a szerző szándéka Kacsóh Pongrác János vitézében, hanem egyszerűen csak ki kellett volna állni egyik kollégánk emberi méltóságának megvédése érdekében? Nyilván nem gondoltad így, különben már akkor felháborodtál volna azon, hogy a szakmáról nem, csak a politikáról esik szó.

»Netán valaki ott állt Alföldi Róbert háta mögött is.« – sejteted. Óriási különbség azonban, hogy az akkor felkért zsűri önmagát függetlennek tartotta, ám a mostani nem. Talán elkerülte a figyelmedet Kerényi Imre nyilatkozata. Ő a processzust a demokrácia fátyoltáncának nevezte. Akkoriban a zsűritagok közül senki sem mondott még ehhez hasonlót sem. Az a pályázat legfeljebb a zsűri szakmai bátortalansága miatt volt problematikus, amennyiben nem mertek teret adni a Hudi László által képviselt progresszivitásnak. A mostani pályázat azonban felháborító volt, mert szó sem volt versenyről, a kormányzó párt jelölte ki az új vezetőt.

S ha még egyforma is volna a két helyzet, Te úgy gondolod, hogy a bajt újabb bajjal érdemes orvosolni? Vagy egyszerűen csak így védekezel? Azt gondolod, hogy nem helyes, ami történt, de korábban sem volt minden rendben, így lépjünk is tovább? Azt gondolod, hogy van két tábor egy szakmán belül, és amit szabad az egyiknek, azt szabadjon a másiknak is? Így gondolod? Ezzel a gondolkodással lépsz színpadra? Így alkotsz, így beszélsz az emberekhez?”