Sem ölni, sem halni

„Mert minket rendre cserben hagy az időérzékünk, és nem csak a sportban. Általában nem érezzük, nem értjük meg, ha eljő a döntő pillanat. Most helyett azt mondjuk, majd. Én vagy te helyett azt, valaki. Ebből lesz a soha, senki. Nem rúgjuk el, nem rúgjuk fel, nem kezezünk, a dicsőséges tavaszi hadjárat betetőzéseként honvédeink nem Bécset foglalják el, hanem Budát vissza, Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió szétesésekor mi nem firtatjuk a nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogát, 1918 sorsfordító őszén Linder Béla, a Károlyi-kormány hadügyminisztere kijelenti, »Soha többé katonát nem akarok látni!”«, a török Mustafa Kemal bezzeg 1920-ban fegyverrel teszi semmissé az õ Trianonjukat, a sevres-i békét.

Ha Kemal magyarnak születik, holnap Isztambul európai részén nem is játszhatnánk a törökökkel vb-selejtezőt, mert az görög föld lenne, egészen le, Izmirig, azaz Szmirnáig, mi ellenben Kolozsváron, Kassán vagy Szabadkán is fogadhatnánk vb-riválisainkat. Azt az elátkozott, utolsó labdát pénteken persze a Puskás-stadionban kellett volna föld körüli pályára küldeni. És akkor minimum holnap estig én is abba az illúzióba ringatnám magam, hogy amúgy minden rendben van.”