„Az utolsó közvélemény-kutatási adatok szerint, amelyet a Focus múlt héten közölt, 23 %-os támogatottsággal Ön kerülne az államfőválasztás második körébe Robert Ficoval együtt. Ő 29, 9 % -ot kapott (Hrušovský 12 %, Peter Šťastný 10,6 %, Radoslav Procházka 9,4 %, Ján Čarnogurský 7,6 %, és Martin Bútora 7,5 %kapott). Bizakodó?
Természetesen. Robert Fico ugyanis megosztja a társadalmat. Az egyik oldalon ugyan 30 százalék a legszavahihetőbb politikusnak tartja. De a legkevésbé szavahihetőbbek között is ott van. Az emberek 30 százaléka egyáltalán nem hisz neki. Valaha így volt Mečiar is. Megvan a saját klubja, aki szereti őt és megtesz neki mindent, amit mond. A másik oldalon pedig azok az emberek állnak, akik a kormányzása eredményeit nézik. Kivel volt korábban koalícióban, kivel volt hajlandó egy asztalhoz ülni és dönteni az ország sorsa felett. Az emberek lassan elfordulnak tőle, mert nem tud kormányozni. Ezt már sok ember látja. Válságos időkben a társadalom nem olyan sikeres, mert nem képes kormányozni. Ezért folyamatosan veszít népszerűségéből. 30 % őt fogja választani, de marad további 70 %, aki nem. (...)
A dokumentum megszületésének fő oka, hogy a magyarok létszáma Szlovákiában folyamatosan és nagy mértékben csökken, melyről a 2011-es népszámlálás adatai is tanúskodnak. A felek ezért fontosnak tartották, hogy ilyen körülmények között szülessen egy megállapodás azok között, akik az itt élő magyarokat képviselik. Egy bizonyos minimumról van szó, amely alá nem szabadna senkinek sem mennie.
Oldottuk ezt is. A magyar nemzetiségű állampolgárok úgy érzik, eltűnnek Dél-Szlovákiából. Mit lehet tenni ez ellen, hogyan tudjuk megállítani? Az embereknek jól kell érezniük magukat abban az országban, ahol élnek. Amiatt, hogy más a bőrük színe, más nyelvet beszélnek, vagy más módon különböznek, semmilyen hátrány, trauma nem szabadna hogy érje őket. Ha ez rendben van a magyar kisebbség szempontjából, ha én az adott pillanatban jól érzem magam, számomra ez a döntő. Az elégedettség fokmérője nálam az, amire az összes pártnak figyelnie kellene, hogy a magyar kisebbség jól érezze itt magát. Nem az, hogy a részarányuk 8,5 %, 6 % vagy 12 %, hanem hogy itt jól érezzék magukat. Ez a békés együttélés és a politikai pártok jó tevékenységének az alapja.
Az, hogy a szlovákiai magyarok hosszú ideje élnek Szlovákia területén, logikus, hogy valamilyen fogyás bekövetkezik. AZ emberek összeházasodnak. Például egy jó barátom a főiskoláról Dunaszerdahelyen él. Magyar felesége van, két gyerekük, akiknek a nemzetisége szlovák. Az asszony gyerekorvos, a férj mérnök. Voltam az esküvőjükön, énekeltünk magyar és szlovák dalokat is. Remek hangulat volt, nagyon tetszett. Nincs olyan érzésem, ha velük beszélgetek, hogy az asszonynak valamilyen traumája lenne. Akkor lenne rossz, ha az ő szüleiknek, akik még élnek és szlovákul szinte alig tudnak, valamilyen hátrányuk származna ebből, vagy adminisztrációs problémáik az állam vagy a hivatalok részéről. Ennek ellenére tudom, hogy önök, mint magyarok ebben problémát láthatnak.”
