Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az erkölcsbajnok ugyanis nemcsak a tévéstúdióban ül ott, ahol mosolyogva visszavon mindent, mondván nem is úgy gondolta, stornó az egész, hanem ott ül különféle testületekben, ahol döntéseket hoznak.
„Az erkölcsbajnok ugyanis nemcsak a tévéstúdióban ül ott, ahol mosolyogva visszavon mindent, mondván nem is úgy gondolta, stornó az egész, hanem ott ül különféle testületekben, ahol döntéseket hoznak. Szakmai munkáról, nevelőtestületekről, gyerekekről. Mondjuk, a mi iskolánkról, amelyik az egyik legelmaradottabb kistérségben működik immár másfél évtizede, és elsősorban hátrányos helyzetű gyermekek tehetséggondozásával foglalkozik. Azt, hogy melyik nem állami, önkormányzati fenntartású intézményekkel köt az illetékes minisztérium közoktatási megállapodást, tehát, hogy az alapítványi iskolák közül melyek lesznek azok, amelyek végezhetik tovább eddigi munkájukat, azt egy ötfős Bíráló Bizottság zsűrizte. Az egyik tagja a tévéinterjúban kedélyes hülyeségeket beszélő úr. (A másik »civil« tag pedig a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének delegáltja.) Ők ítéltek módszertanról, életpályákról, koncepciókról, gyermeki sorsokról.
Miközben kacagunk az elmúlt évek leghumorosabb tévéműsorán, jusson eszünkbe ennek a szervezetnek és vezetőjének szerepe a köznevelés alakulásában. A szervezet és képviselője, melynek neve, véleménye ott van (vagy kihangosításra kerül?) az oktatáspolitikai döntésekben. Felbukkan pályázati bíráló bizottságokban vagy ott van a Közoktatás-politikai Tanács ülésein is. A szerep persze lehet ilyen is, mint az etika tanár szempontjaiban: tesztelni, elhinteni, beleültetni a bogarat az emberek fülébe, vagy elterelni a figyelmet valami másról.”