Beszéljünk nyíltan

„Hány ország vesz részt a Házasság hetében?

Jelenleg huszonhárom országban tartják. Számosan követték tavaly is a Házasság hetét, tudomásom szerint olyan másfél millióan. Ha az emberek szeretik ezt, miért ne csinálnánk még tovább? Akár száz országra is kiterjeszthetnénk.

Mit gondol, sikerülni fog?

Egy nemzeten vagy közösségen belül olyan tudást kell teremtened, amivel meg tudod nyerni magadnak a párokat, szem előtt tartva közben kapcsolatukat is. Ez a készség nem más, mint annak átadása, hogy normális dolog, ha a házasságról beszélsz, és az is jó, ha tudod igazolni azt, hogy a harmonikus házassággal te magad is növekedhetsz. Természetes, ha te ezekről a dolgokról őszintén szólsz. Ez nem könnyű mindenkinek. A hollywoodi kép a házasságról, ahol minden gyönyörű, csodálatos, nem létezik valójában. Senkinek sem lehet könnyű mindörökre, vannak mélységek és magasságok, és ezekről nyíltan beszélni kell. Ennek a tudásnak a megszerzése egy ugyanolyan tanulási folyamat, mint ahogy könyvelőnek, újságírónak vagy épp fotósnak, vagy bármi másnak tanul valaki.

A házasság divatos még ma is?

Az Egyesült Királyságban a házasságkötések és a válások száma meglehetősen hasonlóan alakul a statisztikák szerint, sőt a házasságok száma enyhén növekszik. A nagy fejtörést azok a törékeny családok jelentik, ahol a párok nem házasságban élnek. Mi megpróbáljuk arra bátortani őket, hogy házasodjanak össze. Miért is nem vetnek véget az együttélésnek és hoznak döntést arról, hogy összeházasodnak, ezzel szilárdabb alapra helyezve egész családjukat?”