„Ezt a területet, amelynek életébe Hoffmann-nak már jó ideje annyi beleszólása sem volt, mint Parragh László titkárnőjének, most hivatalosan is elveszik tőle, ő azonban nem sértődik meg, marad, kapaszkodik és jelentkezik, hogy elmondhassa, ő akarta így. Persze, már réges-rég nem szabadna államtitkárnak lennie, az, hogy egyáltalán odaengedték úgy, hogy mégiscsak ott van köztük a feladatra nem látványosan és röhejesen alkalmatlan Pokorni, eleve jelzés volt: a voluntarista ostobaság diadaláé, a »politikai kormányzásé«, amelyben szakpolitikai megfontolások nem kaphatnak semmi szerepet. Az üzenet minden várakozást felülmúló erővel jött át, Hoffmann-nak több dolga immár nincsen ezen a porondon. Marad, nem küldik helyre, továbbra is ott fog szerencsétlenkedni és stréberkedni a táblánál, mint Karinthy rossz tanulója, gonosz publicisztikák örökzöld témájaként. A lényeg, a felsőoktatás lepusztítása azonban éppen úgy folytatódik majd, mint az ő statisztálása idején, ahogy a közoktatási katasztrófahelyzet is az ő ágálásától függetlenül fokozódik majd.”