Eközben viszont a hagyományos médiatulajdonosok azzal érvelnek, hogy a professzionális tartalom előállítására ők képesek, amennyiben azt finanszírozza a márkatulajdonos. Ha nem hirdet, akkor nem lesz színvonalas tartalom, amely a reklámoknak megfelelő környezetet biztosíthatna. A Google azonban kívül esik ezen a modellen.
Mi nem nagyon hiszünk abban, hogy ez az egyetlen életképes modell. Meglepődne, ha tudná, hogy mennyi embert érdekelnek például a macskák. A YouTube-on lévő tartalmak egy jelentékeny részét cicás videók adják. A régi modell arról szólt, hogy a cégeknek korlátos tartalomgyártási kapacitásuk volt, és minden energiájukat erre áldozták. Ez persze továbbra is működőképes marad, mert az emberek szeretik a nagy durranásokat, mint amilyen mondjuk egy olyan mozifilm, mint az Avatar. A másik modell szerint viszont bárki, akinek kamera van a kezében, alkalmas lehet arra, hogy filmet forgasson. Egyre több olyan rövidfilmet látunk, amely már ebben a szellemiségben készült. A gyerekeim már legalább annyi ilyen videót néznek, mint blockbuster filmeket.”