„Az olyan cégek, mint a Google vagy a Facebook, jelentős, globális kihívást jelentenek a helyi piacok számára. A lokális médiacégek gyakran érvelnek azzal, hogy a márkatulajdonosok pénze kifolyik a helyi gazdaságból a netes óriáscégek zsebeibe. Mivel bizonyítaná, hogy a Google nemcsak elvesz, hanem vissza is ad?
Egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak az a percepció, amely a pénz kiáramlásával kapcsolatos. A reklámgazdaság nagyon sokáig ugyanúgy működött, és igazán plasztikus változásokra csak az elmúlt évtizedben került sor. Bizonyára mindenki emlékszik arra a mondásra, hogy a reklámra költött pénz fele pénzkidobás, csak azt nem tudjuk, hogy melyik fele. Na ez az, ami többé már nem igaz. Mi ugyanis pontosan meg tudjuk mondani, hogy melyik reklámra költött dollár hogyan teljesít. A valóság tehát az, hogy – mint korábban említettem – a GDP-re gyakorolt hatásunk mérlege pozitív.
Miközben sokan egyenlőségjelet tesznek a Google és az internet közé, mi a netnek csupán egy kis szeletét jelentjük. Ennek megfelelően a legtöbb online piacon a pénz nagy része a helyi szereplőkhöz áramlik. A hagyományos médiavállalkozásoknak el kell fogadniuk, hogy az internet folyamatosan változik, növekszik. Egyre több cég kap lehetőséget általunk a hirdetési piacra való belépésre, mind márkatulajdonosok, mind médiatulajdonosok.
Eközben viszont a hagyományos médiatulajdonosok azzal érvelnek, hogy a professzionális tartalom előállítására ők képesek, amennyiben azt finanszírozza a márkatulajdonos. Ha nem hirdet, akkor nem lesz színvonalas tartalom, amely a reklámoknak megfelelő környezetet biztosíthatna. A Google azonban kívül esik ezen a modellen.
Mi nem nagyon hiszünk abban, hogy ez az egyetlen életképes modell. Meglepődne, ha tudná, hogy mennyi embert érdekelnek például a macskák. A YouTube-on lévő tartalmak egy jelentékeny részét cicás videók adják. A régi modell arról szólt, hogy a cégeknek korlátos tartalomgyártási kapacitásuk volt, és minden energiájukat erre áldozták. Ez persze továbbra is működőképes marad, mert az emberek szeretik a nagy durranásokat, mint amilyen mondjuk egy olyan mozifilm, mint az Avatar. A másik modell szerint viszont bárki, akinek kamera van a kezében, alkalmas lehet arra, hogy filmet forgasson. Egyre több olyan rövidfilmet látunk, amely már ebben a szellemiségben készült. A gyerekeim már legalább annyi ilyen videót néznek, mint blockbuster filmeket.”