Meddig működhetünk együtt a hatalommal?

„A legtöbb szereplő kénytelen-kelletlen, vagy éppen kényre-kedvre engedelmeskedik a Fidesz akaratának. »Megegyezünk, hogy majd beleszólhassunk abba, mi történik« – mondják. Ezt bizony hallottuk vagy éppen próbáltuk a rendszerváltás előtt is. Egészen addig nem hozott semmilyen sikert, amíg a kormányzópárt szándéka és a tömegnyomás, és – meg ne feledkezzünk róla – a nagyhatalmak akarata, nem változtatták meg az erőviszonyokat. Ma nem ez a helyzet. Aki tehát ma belép a rendszerbe, hogy belülről átalakítsa, az vagy hazudik a szándékairól, vagy nem képes felmérni a lehetőségeit. Belülről csak egyetlen módon lehet befolyásolni az orbánista államot, úgy, ahogyan minden totalitásra törekvő hatalmat. Mivel a totális ellenőrzés lehetetlen és az ellenőrzéssel megbízottak szellemi képességei sokszor igen korlátozottak (elegendő végignézni a 2010 óta kinevezetteken), gondolkodásuk, főleg a jóindulatúaknál, ellentmondásos; az, ami valójában történik, jelentős részben befolyásolhatatlan azokkal az eszközökkel, amelyeket a Fidesz »forradalmárai« ismernek és alkalmazni tudnak. Ők ugyanis csak a direkt hatásokat kiváltó eszközöket ismerik: hoznak egy törvényt vagy egy rendeletet, kineveznek valakit, akiben megbíznak, (titkosan) megfigyelnek, megfenyegetnek, megbüntetnek és hasonlók. Mivel azt hiszik, hogy ezek az eszközök hatékonyak, egyáltalán nem foglalkoznak a következményekkel és a mellékhatásokkal, ezzel pedig a saját rendszerüket rombolják. Az ellenállás leghatékonyabb eszköze azok számára, akik nem akarnak vagy nem tudnak nyíltan fellépni, az, ha munkájukat nem az orbáni, hanem azzal szembenálló értékrend alapján végzik. Mindez persze édeskevés, ha az érdekképviseleti és a politikai szervezetek nem lépnek fel együttesen és egyértelműen.