Mi stílusként értelmezzük a bulvárt

„Mit szeretnél fő profilnak: nagy botrányokat? Igazi pletykát? Valami tök mást?

Fő profil? Hülyén fog hangzani. Storytelling. Botrányok és pletykák beférnek épp, de nem hiszem, hogy nálunk ez fontos vonal lenne. Ha bele tudnál lapozni a Kurír néhány évnyi termésébe, hamar kiderülne, hogy ők sem csinálták másképp. Tíz éve még bukásnak számított (persze az a print volt), hogy az Independent lement tabloid méretre, és bár a témaválasztással nem nagyon variáltak, stílust váltottak. Nem ment. Most azt látjuk, hogy ez megy. Fogj egy erős közéleti témát, és mond el úgy, hogy annak legyen értelme. A fő profilunk tulajdonképpen egy klasszikus közéleti napilapé, mínusz politika. Pontosabban pártpolitika. Ha rajtam múlik, kuríros újságíró az életben nem teszi be a lábát egy mszp, fidesz, stb. sajtótájékoztatóra. Ami persze nem jelenti azt, hogy ha egy kérdésre a politika tud választ adni, nem a politikát kérdezzük meg. Nem érdekelnek a pártok. Legfeljebb ügyek. Tankönyvízű? A sajátunk. Ezt olvastuk a tankönyvben. De sosem volt lehetőségünk csinálni. Szóval a fő profilunk a közélet. Könnyed stílusban, de nem tegeződve. (...) 

Jó sokan foglalkoznak bulvárral, mi az, ami miatt mondjuk a Borsonline és a Blikk.hu mellett meg tudtok maradni?

Nem bántanám a blikk.hu-t vagy a borsonline-t. Mégis azt gondolom, hogy nagyon rossz végéről fogják meg, mintha ugyanazok olvasnák a print és az online verziójukat. Az egyik partner a Bors éves online bevételét hozta példaként és figyelmeztetésként. Azóta, ahányszor csak ránézek, nem is értem minek tartják fenn. Jelenleg a tartalmunkkal különböztetjük meg magunkat, és ezen csak erősíteni szeretnénk. Tartalomra hozzuk a hirdetőket, nem hirdetések mellé a tartalmat. A fentebbi fejtegetés talán jelzi, hogy mi a bulvárt stílusként értelmezzük és nem tartalmi kötöttségként. Erős kultúra, erős nosztalgia. De se bugyi, se celeb, se vérhíradó. Mondok példát: vedd a magyar televíziózásban és rádiózásban az elmúlt másfél évtizedben értékelhetőnek tartott közéleti és kult műsorszámokat és gyúrjuk egybe. Csináljunk belőle egy írott »30 perc alatt a Föld körül - XXI. század - A szólás szabadsága - Kultúrház - 16 óra - Gondolatjel - Propaganda, stb.« mixet. Tegyük át online-ra. Kaptunk valamit, amit lehet, hogy pl. az Index megpróbált megközelíteni, de szerintem mára túlbonyolított. Meg persze a blogoszféra. Amit imádok. Amit utálok. Imádom minden előnyéért, és lehetőségéért, amit az átlagemberek kezébe ad. És utálom amiért mára ilyen zavart keltett a fejekben azzal kapcsolatban, hogy ki az újságíró, és mi a szerkesztés. Félreértés ne essék, nem zsurnaliszta diktatúrát szeretnék. Csupán azt, hogy hozzunk vissza valamit a régi mottóból, miszerint »a hír szent, a vélemény szabad«. Tegyük tisztába, mi egy újságíró és mi egy blogger feladata és felelőssége. És ezt mutassuk is meg az olvasóknak. Lehet, hogy reggel klotyón az iPad-del az öledben nem tudsz meg mindent a kurir.hu-t olvasva. De azt az egy-két írást élvezni fogod. Vagyis ha a a blikk-hez és bors-hoz szeretnél viszonyítani, bármennyire is kerülném az arroganciát: más kávéház. Hány olvasót lehet ezzel megtartani egy év után? Nem leszünk piacvezetők talán sosem.”