„A korábban csupán egy-két, a hazai gasztronómiai sivatagban véletlenszerűen megjelenő jó étterem helyett a körvonalazható gondolatok és célok olyan rendszert hoztak létre, amelynek következtében már nemcsak oázisok, hanem körülbelül 40 jó szívvel ajánlható, 20-25 nemzetközi szinten számottevő, három-négy a világ élvonalába tartozó étterem született az eltelt néhány évben Magyarországon. Utóbbiak között található az a csúcsgasztronómiát képviselő Onyx étterem, ahol Széll Tamás is szakács. A cél persze az, hogy ilyen csúcsminőséget képviselő, kisszámú étterem megléte mellett az étkezési kultúra általánosan és tömegesen javuljon, ami az összes hazai éttermet érinti.
És akkor térjünk vissza a csúcsgasztronómiát jelentő lyoni szakácsversenyre és az elért 10. helyezésre! 24 országból a világ legjobb szakácsai versengtek egymással két napig. A 10. hellyel olyan országokat hagytunk magunk mögött az európai mezőnyből, mint a gasztronómia fellegvárait jelentő Olaszország, Spanyolország, Németország vagy Hollandia, ráadásul az európai selejtező óta olyan erős versenyzők is bekerültek, mint Japán, az Egyesült Államok vagy Kanada. Amely országokban a gasztronómia presztízsét az is jelzi, hogy ezen államok hatalmas összegeket költenek erre a célra. Széll Tamás tehát egy ilyen elképesztően erős mezőnyben képviselt bennünket. Fontos tény az is, hogy magyar kormány először vette észre a verseny jelentőségét, s nyújtott komoly anyagi támogatást a felkészüléshez.
A hatékony együttműködés meghozta a várva várt sikert. Magyarország felkerült a világ gasztronómiai térképére.”