Magyar Péter bukása már a küszöbön van, nem kell sokat várni
Nos, végre tiszta víz került abba a bizonyos pohárba.
DK-sként ahhoz is hozzászoktam, hogy nekünk mindig igazunk van, de senki nem hallgat ránk, aztán jóval később mégis kiderül, hogy úgy volt, ahogy mondtuk.
„Az sem igaz, hogy a hallgatók megmozdulásain ezt vagy azt a szervezetet képviselem. Sőt, ironikus módon mindig mások kezdtek el pártnevekkel dobálózni, én sosem hoztam fel a DK-t vagy más pártot. A hallgatói fórumra egyetemi hallgatóként mentem, azt hiszem, senki nem vitathatja el ezirányú jogomat. Legalább olyan joggal vagyok ott, mint pl. Karácsony Gergely. Sőt, mint említettem, többen is mondták a pártból, hogy ne menjek, hagyjam csak őket pofonba szaladni. Sajnos én olyan vagyok, hogy nem bírom tétlenül nézni, ahogy emberek kiszúrnak önmagukkal, és akkor is segíteni szeretnék nekik, ha ők ebből nem kérnek. Bocsánat, rossz szokás.
3. tévedés: sértődésből írtam az előző, kritikus posztomat, mert nem voltam népszerű hétfőn - sokan ezt feltételezik rólam. Nem tudom, mennyire sikerül őket az ellenkezőjéről meggyőzni, elvégre csak az én szavam áll szemben az ő prekoncepcióikkal. Az a helyzet, hogy a népszerűtlenség nem ért meglepetésként. A bejegyzés első mondatait (azokat az egyszavasokat) már a fórum elején elkezdtem magamban fogalmazni. Lelkileg nem ért felkészületlenül, hogy »fujjogtak« rám. Sejthető volt, hogy ahol buzog a tettvágy, ott a higgadt mérlegelésre való felszólítás nem arat tetszést. Ráadásul DK-sként ahhoz is hozzászoktam, hogy nekünk mindig igazunk van, de senki nem hallgat ránk, aztán jóval később mégis kiderül, hogy úgy volt, ahogy mondtuk. Példa erre az ellenzéki összefogás, amit a DK alapítása óta hangsúlyoz, majd október 23-án Bajnaiék bejelentették, hogy szervezetet hoznak létre, most meg Mesterházy küldött ki ilyen célú leveleket mindenfelé. A Jobbik politikai karanténját is alakulása óta szorgalmazza a DK, de csak a Gyöngyösi Márton zsidózása után csatlakozott hozzá az MSZP. Szóval bizonyára most is ez fog történni, a HaHa nagy büszkén megvalósítja a javaslatomat, én meg hátradőlve megnyugodhatok abban, hogy lám, megint igazam volt. Természetesen az elismerés megint elmarad, de nem baj, az a lényeg, hogy működjön a dolog, az ország vagy épp a felsőoktatás fontosabb, mint a babérgyűjtés.”