Női foglalkoztatás: „még nem pipálható” a probléma

„Magyarországon mind a nők, mind a férfiak foglalkoztatási rátája az Európai Uniós ország-rangsor végén található. A női foglalkoztatásban évek óta csak  Görögország, Olaszország és Málta teljesített rosszabbul nálunk. Miközben igaz, hogy folyamatosan növekszik hazánkban a foglalkoztatottak száma, az országok sorrendjében csak 2012-ben tudunk várhatóan előbbre lépni. 2020-ra az Unió 75 százalékos foglalkoztatási rátát célzott meg a két nemre együtt. Ennek eléréséhez nagyon komoly lépéseket kell még megtennünk. Ahhoz hogy a gátló tényezőket fel tudjuk tárni, először is meg kellett határoznunk azon hiányterületeket, ahol indokolatlanul alacsony a nők foglalkoztatása. Ezek közül egyébként számos ugyanaz, mint a férfiaknál. A fiatalok (25 év alattiak), az 55 év felettiek rátája, illetve az aluliskolázottaké is (szakképzetlenek) sokkal alacsonyabb az uniós átlagnál. Van egy negyedik terület is, ahol még a nők hátrányban vannak, ez a legaktívabb szülő korban levők tábora. Pontosabban a 25-40 közötti korosztály, de érdemesebb a legfiatalabb gyermekük kora alapján vizsgálni őket. Azon anyáknak, akiknek 0-6 év közötti gyerekük van, a foglalkoztatási rátája 34 százalék mindössze, ami borzasztóan alacsony szám.

Kiderült, hogy mi okozza ezt?

A nehézségünk részben abból fakad, hogy nincs elég bölcsőde, részben pedig abból,  hogy nincsen megfelelő mennyiségű rugalmas munkahely. Nagyon kevés az olyan munkahely, ahol atipikus formában foglalkoztatnának. Ezeknek az anyáknak az a része, akiknek nincs lehetőségük napi nyolc órában, hagyományos keretek között dolgozni, kiszorulnak most a munkaerőpiacról. Az unió három legrugalmatlanabb munkaerő-piacú országa között sajnos ott vagyunk mi is. Gyakorlatilag alig vannak atipikus munkaköreink.”