„Semjén »miniszterelnök-helyettes« pozíciója egy hibrid, olyan, mint a nemzeti konzultáció, hogy van is, de nincs is. Több is lehet belőle, a kormánytagok közül kell kikerülnie, Semjén épp nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter. A kormánytag, pláne a tárca nélküli miniszter pedig politikai jelentőségű poszt, gyakran célzottan személyekre, pártok vezetőire hozzák őket létre. Vagyis a miniszterelnök-helyettes nem a második ember a miniszterelnök után, azonban a kifejezés hangzása mégis erre utal, ez is volt a célja létrehozatalának. Szerintem Semjén sorsa azon is múlik, hogy a mi a lakosság vélekedése erről a pozícióról. Ebben pedig a kormányzati kommunikáció tehetetlen, azért mégsem fokozhatja le a poszt súlyát.
Semjén a kisebb kvázi-kormánypárt vezetője, és két lábon járó tábla Orbán Viktor kezében, ami mutatja, hogy a főnök a kereszténydemokráciát is viszi. Bevallom, ahogy minden demokratikus irányzatnak, a kereszténydemokráciának is szurkolok, a nyugat-európai tapasztalatok különösen jók velük kapcsolatban, s ha megengedhető egy kis személyesség, például Isépy Tamást nagyon kedveltem. A Fidesz ölelő karja nyerssé tette stílusukat, Semjén akkor futott be, amikor mondjuk Rogánból épp »arrogán« lett, és az általuk vitt új hangnem tűnt a politikai sikeresség gondolt (remélt) hangjának. Semjén olyanokat mondott akkor, aminek általában egy kereszténydemokrata szájában idegen anyagnak kellene számítania. Ma már van remény a változásra, a finomabb, megnyerő, türelmesebb kereszténydemokrata hang terjedésére. Tessék csak egy olyan értelmiségire gondolni, mint Süveges Gergő, vagy egy olyan politikusra, mint Rétvári Bence, na ez már igen, más minőség. Semjén ehhez képest nagyon is a múlt embere, és jelen ügye az új kereszténydemokrata nemzedéket valamiképp mozgásba is fogja hozni.”