Se hitelesség, se koncepció

„És épp ez a lényeg, hogy gondolkodni kéne: a mostani ész nélküli keretszámcsökkentés és tandíjbevezetéssel a legnagyobb baj az, hogy nincs értelmes, a szakmával megvitatott felsőoktatási koncepció, ami mentén el lehet kezdeni egy szükséges - egyébként akár keretszámcsökkentést és valami tandíjszerűség bevezetését is jelentő - reformot. Ahogy nincs energiapolitika, ahogy nincs koherens és fenntartható adó-,  gazdaság- és foglalkoztatáspolitika, nem tudni, mihez kezd a kormány az egészségügyben, és mihez a már most elakadt erőszakos centralizáláson túl a közoktatásban, úgy a természetesen a kormánynak gőze nincs arról, mit is kéne kezdeni a felsőoktatásban. Ahogy számtalan területen, annyit érzékelnek, hogy a rendszer nem, nem jól működik: persze ez is elfogadhatatlan arrogancia, hogy úgy tesznek, mintha rá kéne csodálkozniuk arra, milyen állapotok vannak, amikor ezért is a magyar politikai elit egészét, benne vastagon a Fideszt is terheli felelősség, maximum arányokon lehet vitatkozni.

Két év alatt egész hosszú, szakmai vitákban érlelt, átgondolt, a különböző hatásokat (ld. még eltűnő karok) figyelembe vevő koncepciót lehetett volna összehozni. Nem lesz olyan megoldás, amit mindenki támogat, persze, de azért talán olyan igen, amit nem mindenki ellenez, és aminek nem kapásból csak hátrányait lehet sorolni. A kormány pillanatnyilag arra képes, hogy vagdalkozzon és adminisztratív intézkedésekkel minden területen büntessen. Nem jó túldimenzionálni, szakmai kérdésektől elemelni a felsőoktatás átalakítását, de a kormánynak most nem csak amiatt kell félnie, hogy egy részterületen visszakozni kényszerül, hanem attól, hogy a kormányzás mostani modelljének kudarca is látványosan kiderülhet.”