„A kádári diktatúra, amely alól Ön »egész életében szeretett volna kibújni«, 1956 vérbefojtásával jött létre; 1957-ben és ’58-ban elegáns pozíciókba nem a rendszeridegen elemek kerültek. Meg lehetett persze húzódni a háttérben, »ne szólj szám, nem fáj fejem« alapon. De aki a megtorlás éveiben karriert akart – mert számára az volt a »normális élet a szocializmuson belül« – , az bizony nem maradhatott kívül. (Ha Önnek mégis sikerült, érdekelne, hogy miként.) A rendes forgatókönyv szerint az állampárt tagjának kellett lenni, ádázul gyűlölni az »ellenforradalmat«, és vagy magas pártkapcsolat, vagy – bizony – a BM-mel való együttműködés volt szükséges hozzá. Esetleg Aczél György, vagy (korábban) Szirmai elvtárs személyes oltalma.
Különösen, ha valaki hirtelen, nagyot akart előre lépni. Mint például Ön, aki 1956-ban végezte el az Iparművészeti Főiskolát, és a következő évben már az ÁÉTV-ben (Általános Épülettervező vállalat) volt irányító tervező. Mikor Nagy Imrét felakasztották, Ön ezek szerint megbecsült káder volt, kedves Fekete György. Hogyan csinálta? Tán nem tévedek nagyon, ha feltételezem: ezt nem »hithű református presbiter«- ként érte el.”