Náci-e vagy?

„Bár eddig is ott lapult a hétköznapok mocskában, most újra divat lett a nyílt zsidózás Magyarországon. Ezzel arányosan természetszerűleg a pofánkba tolakodott a nyílt nácizás is, jelenleg ott tartunk, hogy lassan több magyar emberre mondják rá, hogy náci, mint azt, hogy zsidó. Nem vitás, hogy a zsidózás elítélendő, hiszen egyrészt a faji megkülönböztetés nem képezheti egy társadalom alapját, másrészt ezek a megjegyzések többnyire igencsak pejoratív jelentéstartalommal bírnak, így aztán sértőek is, pláne azoknak, akik családi tragédia, vagy egyéb más személyes dráma  miatt erre különösen érzékenyek.

Ezen nincs mit vekengeni: egyértelmű, nemdebár. De mi a helyzet a nácizással? Egyáltalán, kik azok a nácik? Már nem történelmileg  (azt csak tudjuk már), hanem most Magyarországon. Vannak ugye a szélsőjobbosok, mondjuk ők nácik. Hanem ők nincsenek olyan sokan, ahány nácit számlál a közbeszéd. Mert a szerint ugyebár nálunk nácik vannak a színházban (az Újban), a sajtóban (kommentelőnk szerint: aki leközli Vona Gábor Facebook-bejegyzését, maga is náci), a szórakozóhelyeken (nem engedik be a romákat), ésatöbbi, ésatöbbi. Náci ez is, náci az is. Feltehető tehát a kérdés: valakit lenácizni nem diszkrimináció? Esetleg nem lehet sértő?”