Egyedül vagyunk, Tibor?

„Ez a keszekuszaság kicsit emlékeztet '89-90 fordulójára, amikor az ellenzék valóban a szivárvány minden színében pompázott, az irányt mindenki tudta, de hogy merre menjenek, azt nem. A politikai gettóból kitörni képtelen Demokratikus Koalíció persze elsőként jelentkezett, hogy ők jönnének - kinek kellenek? -, Bajnaiék kiadtak egy jól semmitmondó nyilatkozatot (pl. hogy ők már kidolgozták elvi, erkölcsi (!!!) alapelveiket, amelyek bármilyen együttműködés kereteit kijelölik). Az Együtt 2014 amúgy továbbra is félig érthető-félig érthetetlen-félig nem érhető módon (mint egy politikai medvedisznóember) beszél az MSZP-ről, amellyel nyitottak a tárgyalásra, de valamiféle »önreflexiót« továbbra is elvárnának tőlük a múlttal kapcsolatban. Az LMP és a többi »demokratikus ellenzéki« erő együttműködése hetek óta slágertéma - Schiffer András és a vele egyetértők inkább hajlanak az önállóságra, a Párbeszéd Magyarországért LMP-platform pedig nyitottabb lenne a megkeresésekre. Elviekben az LMP nem működik együtt egyik parlamenti párttal sem jelenleg.

Egyes LMP-seknek azonban nagyon is konkrét, gyakorlati kifogásaik vannak a korábbi szocialista kormányokban szerepet vállalókkal szemben. Róna Péter a devizahitelezés elszabadulásáért például a jegybanki vezetőkön kívül Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Oszkó Pétert is felelősnek tartja. Az »önreflexió« képességéről pedig annyit, hogy mikor Róna mindezt felrótta Bajnaiéknak, egy vállrándítás volt rá a válasz - erre reagálta azt búcsúlevelében a közgazdász, hogy »mára már megbántam, hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartottam az együttműködést ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával« - ti. az Együtt 2014-el. De Schiffer András is azt kérte nemrég az ellenzéki együttműködésen görcsölő erőktől: tisztázzák a viszonyukat azokhoz a korábbi kormányzati intézkedésekhez, melyek »az államadósság növekedéséhez, a közszolgáltatások privatizálásához, a nagybirtok felhízlalásához, a devizahitel-krízis vezettek«. Szerintem a frakcióvezető - nagyon helyesen - továbbra is tudatában van annak, hogy most olyanok nyújtanának segítő jobbot balt neki, akik ellenében definiálta magát az LMP alapításakor (ez igaz amúgy a Millára is, de ők, úgy fest, túltették magukat ezen a kis gikszeren), és akik nagy mesterek abban, hogyan kell báránybőrbe bújt farkast alakítani.

A szocik ugyanis - szemben a frissen alakult, sokszor naivnak tűnő új politikai alakultakkal - nagy spílerek, és azért nem hülyék. Nem hülyék, mert gőzerővel készülnek arra az eshetőségre - sőt, ezt készítik elő -, hogy majd ők játszhassák el a szimpatikus, kissé csúnyácska, de alapvetően jóindulatú pattanásos srác filmbéli szerepét, aki minden csajnál bepróbálkozik a házibuliban. Aztán a sorozatos visszautasítások után halk, szomorú zene kíséretében baktat haza koraeste a kertvárosi utcán - hogy folytassa a tanulást, hogy megmutassa: ő szorgalmas, becsületes.”