Ha eső lesz…

„Az egyik legnagyobb probléma a vállalati beruházások elmaradása, amely nemcsak rövid távon, hanem a következő öt-tíz évben is gondot okozhat. Ha nem sikerül visszacsalogatnunk a befektetőket, s nem jön a működő tőke, akkor csak ideig-óráig lehet jó hír a kormány szigorú fiskális politikája. Ráadásul az eszközök megkérdőjelezhetők.

S nem ártana megfeledkezni arról sem, hogy ördögi körbe jutott a magyar gazdaság. Hiába az említett költségvetési konszolidáció, a forint erősödésének köszönhető államadósság-csökkenés, hazánkat egyszerre sújtja az Európai Unióban messze legmagasabb, a friss adatok szerint hatszázalékos áremelkedési ütem, a visszaeső gazdaság és a magas munkanélküliség. Ez a helyzet, amelyet a közgazdaságtan stagflációként definiál, gúzsba köti a gazdaságot, nehéz helyzet elé állítja a jegybankot, akkor is, ha majd 2013 tavaszától más személy áll az MNB élén (!), miután az infláció és a recesszió ellen a klasszikus monetáris politikai eszközökkel szinte képtelenség egyszerre küzdeni.

A szerkezeti gondot tehát az okozza, hogy eddig a külföldi tulajdonú vállalatok exportja húzta a magyar gazdaságot, de a sok-sok módosítással kiszámíthatatlanná vált a gazdaságpolitika. Konkrétabban: a válságadók miatt ezek a társaságok elbizonytalanodtak, így leállították a fejlesztéseiket. A hazai tulajdonú cégek azonban még kisebb hozzáadott értékű termékeket állítanak elő, így a gazdaságot sem tudják húzni.

Bár egyelőre kedvező a globális befektetői klíma, erre nem lehet építeni. A makrogazdasági számokból pedig az következik, hogy a visszaesést idén már abszolváljuk, és a jelek szerint erre 2013-ban is adott az opció. Csak azt ne feledjük el, hogy Magyarország 2006 óta leszakadóban van, önmagához képest is, és az állami elvonások nagyságrendje egyre csak nő… Mindenesetre feltétlenül szokványosabb gazdaságpolitikára lenne szükség, mert ezer szállal függünk külföldi finanszírozóink bizalmától.”