Nem hagyom szó nélkül, ha szembeköpnek

„A könyvében sokszor felhozza, menynyire aggasztja a szélsőjobboldal megjelenése a magyar közéletben. Ön szerint mennyire éles a határ a neonyilasok és az ún. konszolidált középjobb között Magyarországon?

A szélsőjobboldal léte, parlamenti jelenléte önmagában nem rendkívüli. Igaz, a magyarországi támogatottságuk kiugró az európai országok között. Azt is fontos megjegyezni, hogy a nyugat-európai szélsőjobboldali pártok elsősorban a bevándorlást akarják megállítani. Olyan náci jellegű ideológia, rasszista, antiszemita uszítás, mint itt, ott alig fordulhat elő. A megdöbbentőek a gesztusok. A magyar törvényhozás elnöke részt vesz a nyilas rendszert annak idején hűségesen kiszolgáló író sikertelen temetésén, és ezt még igazolni is akarja. Akárhányszor a parlamentben vagy másutt elhangzik a szélsőjobboldaliak olyan kirohanása, mint amilyen a tiszaeszlári vérvád felújítása volt, hallgatnak. Hiányzik a Fidesz oldaláról a szélsőjobboldal félreérthetetlen visszautasítása. Az ilyen esetekben a hallgatás elképzelhetetlen lenne a német CDU esetében, de még az osztrák FPÖ sem viselkedne így. Természetesen, ha a nemzetközi zsidó szervezetek vagy az amerikai kormány képviselői előtt beszélnek, ott hangosan és határozottan elítélik ezeket a lépéseket. De Magyarországon finoman hallgatnak.

Van a könyvében egy fotó, amelyen Orbán Viktorral ülnek tévéinterjú közben, 1999-ben. A miniszterelnök ott más arcot mutat, mint mostanában.

Először azt a képet akartam beletenni a könyvbe, amelyen a Magyarok, a történelem győztesei című kötetemet dedikálom neki 2000-ben a frankfurti könyvvásáron. Aztán mégis ez a kép került be a többi politikusi interjúfotó közé. Orbán könyörtelenül következetes, nagy képességű politikus, aki nem tűri környezetében a versenytársakat, a vitát. Nem »végez« a riválisokkal vagy kritikusokkal, legfeljebb Brüsszelbe száműzi őket, vagy eltűnnek a politikai porondról. Kiépítette a személyi hatalmat. Különös köre van, ahol egykori pártállami személyiségek keverednek egészen fiatalokkal, akik nem lehetnek veszélyesek rá nézve. Ám az országra és rá nézve is az a legveszélyesebb, hogy nem tűri el a kritikát. Ezt ő Magyarország, a magyarok elleni támadásként éli meg, s így közvetíti a társadalomhoz is. Nagyon szomorú, hogy ez a még mindig viszonylag fiatal és kiemelkedően tehetséges politikus ilyen zsákutcába viszi az országot.”