Simor, a dilettáns

„Simor rémképeket festő álláspontját egy időre erősítette a szeptemberi statisztika, amiből kiderült: az Európai Unióban nálunk volt a legmagasabb az ősz első hónapjában az infláció. A kamatcsökkentés ennek ellenére folytatódott, mert a négy »fekete bárány« úgy ítélte meg, hogy egyszeri ársokkokról van szó, a hosszabb távú tendencia ugyanakkor lefelé mutat. Nem is kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy bebizonyosodjék: igazuk van. Októberben a vártnál nagyobb mértékben csökkent a pénzromlás mértéke. Túl vagyunk a kilengéseken, és az alacsony kereslet miatt a nagy élelmiszerár-robbanás is elmaradt.

A fordulatot jelzi, hogy most már szinte mindegyik elemző lassan süllyedő árindexekről beszél és arról: nincs miért megállítani az MNB-nél a kamatcsökkentést. Már nem hallani Orbán-bérencekről, a valóságot figyelmen kívül hagyó monetáris tanácsi tagokról. Elcsendesült a kórus, mert lassan a kamatvágók előrejelzéseiből lesz a valóság. S maga Simor András a bűvös hétszázalékos jegybanki alapkamatával lassan, de biztosan távolodik a magyar gazdaság realitásaitól. Kezd olyanná válni, mint az a japán katona, akit ott felejtettek egy sziget mélyén, ahol magányos háborúját vívja a kapituláció után. Most már csak az a kérdés, hogy érdemes-e ezért a magyar költségvetésnek havonta több millió forintot fizetnie. Simor dilettantizmusa még mindig sokba kerül az országnak. Ezért már most kéne távoznia, nem érdemes végigküzdenie a semmiért a következő négy hónapot.”