„Ez a politikai környezet egyszerre komoly lehetőség és félelmetes csapdahelyzet a Fidesztől balra álló politikai erők számára. A lehetőség abban rejlik, hogy Orbán politikája jóformán lemond a kevésbé elkötelezett és mára már a kormány teljesítményével elégedetlen szavazókról, akik nyitottak lehetnek az ellenzék üzenetére. A csapda abban áll, hogy a sikerhez (legalább) két üzenetet kell egyszerre eredményesen célbajuttatni, és ezek részben egymás ellen hatnak. Egyfelől, meggyőzően kell érzékeltetni Orbán rezsimépítő törekvéseit, a politikai és gazdasági hatalma bebetonozására tett lépéseit, és ezeknek az országra nézve káros voltát, másfelől azt is el kell hitetnie, hogy mindezek ellenére a Fidesz legyőzhető. Fennáll a veszélye ugyanis annak, hogy az első üzenet sikeresen célbaér, de ebből a megszólítani szándékolt, a baloldal iránt nem eleve elkötelezett választói csoport azt a következtetést vonja le, hogy okosabb lehet igazodni és alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Perverz módon ebben az esetben az orbáni tekintélyelvű félfordulatot érő ellenzéki bírálatok meghallgatása a Fideszt segítheti. Egyszerű példával illusztrálva, az ellenzéknek egyszerre kell azt mondania, hogy »a regisztráció rombolja a demokráciát«, és azt, hogy »menjetek el regisztráltatni«. A Fidesztől balra álló ellenzék nem mondhat le az Orbán-rezsim demokratikus kritikájáról, de ezt úgy kell végrehajtania, hogy közben erősíti a Fidesz leválthatóságának érzését.
Az előttünk álló egy évben az ellenzéknek tehát elsősorban lélektani fordulatot kell elérnie. Az elégedetlenség kritikus tömege már most megvan, de ebből még nem jött létre a kormányváltás politikai szándéka. Részben azért, mert a többség talán még nem hiszi el, hogy a Fidesz leváltása lehetséges, részben pedig azért, mert eddig a parlament demokratikus ellenzéki pártjainak nem sikerült meggyőzniük a Fideszből kiábrándult hatalmas tömeget, hogy ők vonzóbb alternatívát jelentenek.”