Az LMP nem lett fügefalevél

"Ez a szövetség most Bajnainak kellett volna sokkal jobban, mint az LMP-nek. " Tévedés. Az LMP képviselői a Fidesz oldalvizén biztosabban jutnak mandátumhoz, és így fizuhoz. Bajnai-t egy önfelszalámizott lozungpárt nem segítette volna. Az LMP a kongresszus előtti állapotában sem hitelesített volna semmit. A jelenlegiben sem.

Alkalmatlankodás Egy közösség tagja személyes politikai ambíciók híján is véleményt formálhat múltjáról, pillanatnyi helyzetéről és a jövő kilátásait befolyásoló törekvésekről. Ez nemcsak joga, kötelessége is, hiszen felelősséggel tartozik önmagáért és utódaiért. Újabban mégis gyakran hallani, hogy fölösleges, sőt, káros a civil állásfoglalás. A politika a politikusok dolga, mi, dilettánsok csak alkalmatlankodnánk, és jobban tesszük, ha nem ütjük bele az orrunkat. Rájuk hagyjuk, mit végeznek. Magam is látom az alkalmatlanság jeleit, leginkább persze önjelölt képviselőinken, a hivatásos politikusokon. Mintha szándékosan űznének csúfot munkájukból! Jóllehet zömük fennen hirdeti az összefogás nélkülözhetetlenségét, kizárólag a társadalmi ellentétek szításában jeleskedik. Intrikái következtében alig akad köztünk olyan, kinek elképzelése összehangolható lenne bárki máséval. Mielőtt egymás nézeteit megismernénk, máris ingerülten, nemegyszer hisztérikusan utasítjuk el a képtelen föltevéseket. Indulatosságunk persze korántsem oktalan, ugyanazon államvezetési taktika sötét következményeit szenvedjük, mint korábban, mikor arra nógattak: ne vágjuk le az aranytojást tojó tyúkot. Magyarán tűrjünk, és éhbérért robotoljunk. Különféle címeken engedjük kifosztásunkat, javaink eltékozlását. Nemsokára úgyis fölvirrad a napunk! Noha átmenetileg rosszabbodnak körülményeink, holnap fényes jövő vár ránk. A népbutítás szisztémája tehát változatlan, és az utóbbi negyedszázadon végigtekintve indokolt az elkeseredés. Nem ilyen lovat akartunk. A nyugati jólétet társítottuk volna a diktatúrától idegen, bennünk azonban még eleven, szelíd emberséggel. Talán a lehetetlen után sóvárogtunk, politikusaink viszont bizton ígérték, teljesítik óhajunkat. Magatartásukkal is erre utaltak, jóllehet éppen az ellenkezőjét művelték: keleti nyomort fűztek a mindenen átgázoló haszonelvűséghez. Javulás helyett tovább romlott életünk minősége. Megfosztottak kompetenciánktól: ne legyünk otthon saját ügyeinkben, ne tudjuk, ne értsük, mi zajlik köröttünk, ne találjunk hangot egymással! Bízzunk a köröttünk sündörgő tolmácsokban, testáljuk rájuk a közhatalmat, és mondjunk le önuralmunk maradékairól. Barom módjára önként hajtsuk fejünket zsarnoki igába, ez volt és maradt a pártok közös érdeke. Az eltelt évtized során fölszámoltak minden bíztató törekvést, jövő alapjául szolgáló lehetőséget, és országunkat visszavetették korábbi állapotába, vagy sokkal mélyebbre. 2006-ban az MSZP-SZDSZ koalíció már nyílt támadást indított a demokrácia ellen, brutális offenzívája azonban megtört a civil kurázsin. Vezetőik mégsem vetettek számot törekvéseik meghiúsulásának következményeivel, mindössze az elmúlt hetekben próbálkoztak valamiféle magyarázattal. Valójában csak mentségeket keresnek, hogy továbbra se kelljen okulniuk a tapasztalatokból. Hatalmuk visszavételéért cserébe mindössze egyetlen apró engedményre hajlandók: a kevéssé vonzó párt-alternatíván túl egy kapkodva összegányolt, mutatós szövetséget ajánlgatnak. Miután nevére cáfolva föladta eredeti célkitűzéseit, az önmaga eszményeit sárba tipró Fidesz a kivárás taktikájához folyamodott. Szokása szerint a civilekre bízta, hogy kikaparják a gesztenyét, majd - a hatalom birtokában - készségesen bizonyította kormányzati alkalmatlanságát. Vezetői mind személyükben, mind elképzeléseikben kudarcot vallottak. Érdemben nem is foglalkoznak többé az ország vezetésével, inkább pozícióik őrzésén mesterkednek. Beszédmódjuk, hivatkozásaik és jelszavaik élesen elütnek ugyan vetélytársaikétól, napi érdekeiket követő gyakorlatuk azonban rájuk emlékeztet. Tevékenységük hiábavalósága is közös bennük, akárcsak a kívülállókkal szemben tanúsított gyűlöletük. A váltógazdaságuktól megcsömörlött és kiutat kereső civilek önálló csoportosulása láttán a volt és a jelenleg kormányzó pártok bőséges anyagi erőforrásaikra támaszkodva a rendelkezésükre álló propaganda valamennyi lehetséges eszközével támadják önállóságunkat, és lelkiismeret furdalás nélkül számolnák föl tényleges választási eshetőségeinket. Az MSZP-SZDSZ saját kezdeményezés híján a meglévő csoportosulásokat kebelezné be, vagy pusztítaná el, támogatói ezért rendkívüli nyomás alá helyezik a frissen alakuló ellenzéki szervezeteket, hogy rávegyék azokat a kevésbé lejáratódottnak hitt Bajnai Gordon parancsnokságának elfogadására. Amelyik csapat ellenáll hódtó szándékuknak - mint teszi az LMP -, arra dühösen fújnak. A Fidesz pedig az általa alapított népfront segélyével fogná ki a szelet vitorlájukból. Amint közelednek a 2014-es választások, vezetőinek félelme is szorongatóbbá válik, hiszen ekkora tömegű és ilyen költséges hibát egyetlen politikai erő sem követhet el büntetlenül. Fejvesztetten sürgetik tehát a választási reformot: ha nem győzhetnek a szavazatokkal, majd a szabályok kedvezőbbé tétele révén diadalmaskodnak! Az élükön álló már avval fenyegetődzik, hiába ítélik alkalmatlannak posztja betöltésére, akár választóinak akarata ellenére is kész a helyén maradni. Már csak az a kérdés: a felsült hatalom-technikusok gyarapodó táborán kívül találunk-e még egyáltalán feladatának ellátására képes és hajlamos politikust?

Annyi biztos, hogy ezzel a döntéssel nemet mondtak a dichotóm idiotizmusra: "ha nem Gyurcsány, akkor jöjjön vissza a két választáson amúgy vesztes Orbán". "Ha nem Orbán, akkor jöjjön vissza Gyurcsánynak minimum a sleppje". Ha van bármi remény, hogy ebből a baromságból kiemelkedünk, igenis, ha van bármi remény, hogy "Lehet más a politika", az ilyen döntésekből ered. Remény márpedig van. Sok a kiábrándult jobbos fideszes, pl. szerény személyem. Ha ez a döntés némi elhatárolódást jelent a legszélsőségesebb polkorrekt szélsőbalos hülyeségektől (lásd. Jeszenszky-ügy), akkor vár egy kiadó szavazat az LMP-re. Ha pedig a dologból nem kormányváltás lesz, hanem mondjuk egy FIDESZ-LMP koala, ám legyen!

Nagyon jól látja Magyari Péter: „Az LMP saját identitását, így létét tette volna kockára az Együtt 2014 emészthetővé tételéért.”