„Az eseményeket »balról« nézve: egy riválissal kevesebb a majdani kormányváltó pártszövetségben, másfelől, ha létezik olyan racionális stratégia, amelybe az LMP kongresszusi határozatai beleillenek, akkor az biztosan egy MSZP- és DK-mentesített pólusról szól, kizárva a 2010-ben leszavazott politika részleges rehabilitálásának opcióját is.
A kongresszus utáni reakciókból – szinte a teljes frakcióvezérkar lemondásából, a Csillebércen is tapasztalható világvége-hangulatból – úgy tűnik, hogy ennek realitásában sokan kételkednek. (A vitában olyan vélemény is elhangzott, hogy az új stratégiához új szavazókra is szükség lesz.)
Ha a kongresszus húzása nem jön be, kiderülhet, hogy az LMP mostani bátorsága onnan táplálkozik, ahonnan a falnak is nekimenő viccbeli lóé: a vakságából. Ha viszont mégis bejön, tananyag lesz belőle a politikatudományban.”