„A jelenlegi gazdaságpolitika mellett úgy tűnik, a megszorító intézkedések már középtávon sem alkalmasak a GDP-arányos államadósság csökkentésére. Pedig a kormány már megválasztásakor az adósság elleni harcot nevezte az egyik legfőbb feladatának és azóta alkotmányba iktatta az adósságplafont, amely növekvő adósságpálya esetén jelentősen korlátozza a központi kormányzat mozgásterét. Így már a közeljövőben komoly nehézségekbe ütközhetnek, amennyiben nem változik a gazdaságpolitika.
Magyarország nincs egyszerű helyzetben, hiszen nem csak a közép-, hosszútávú adósságpályát kell fenntarthatóvá tennie, hanem már rövidtávon is teljesítenie kell az EU által előírt 3%-os hiánycélt ahhoz, hogy kikerüljünk a túlzott deficiteljárás alól, és ne vonják meg tőlünk a kohéziós alap forrásait. A források befagyasztása nem csak a kibocsátásra hatna negatívan, de hatalmas politikai kockázattal is járna, amelyet a kormányzat nem vállalhat fel. Így hát a kormánynak szigorú fiskális politikát kell folytatni és ennek eredményeképpen már a sokadik megszorító intézkedést jelenti be. A mögöttünk álló hónapban például újabb két csomag látott napvilágot, összesen 764 milliárd forint értékben.
A csökkenő adósságpályához elengedhetetlen a költségvetés elsődleges egyenlegének többlete, amelynek elegendőnek kell lennie a folyó adósságteher fedezetére. Ez az adósságteher pedig kamatoktól és a gazdaság növekedésétől függ. Az elsődleges egyenleg hazánkban már 3-4 éve többletet mutat, amennyiben kiszűrjük az egyszeri tételeket, azonban ennek megalapozottsága erősen megkérdőjelezhető. A megszorító intézkedések főként unortodox lépései komoly növekedési áldozattal járnak. Ez pedig a kibocsátás növekedésének lassulásán keresztül erodálja a GDP-arányos államadósság csökkentésében elért eredményeket, és veszélyezteti az alkotmányba foglalt törvény teljesítését.”